KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Mellékhatás

Elvetélt ötletek

Baski Sándor

Orvosi thrillerbe oltott családi melodráma az RTL Klub első, saját fejlesztésű drámai sorozata.

 

Noha a magyar HBO számít a hazai sorozatgyártás úttörőjének – már ami a felnőtt célközönség és a mozifilmes igényesség preferálását illeti –, mégis egy kereskedelmi televízió mondhatja el magáról, hogy – izraeli (Társas játék; Terápia) vagy finn (Aranyélet) licenc adaptálása helyett – saját fejlesztésű drámai szériát készített – Magyarországon elsőként. Természetesen az RTL Klubnál sem bíztak semmit a véletlenre: a Mellékhatást a holland eredetiken alapuló Válótársak és az Alvilág vezette fel; ezek a gyártási tapasztalatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy Kovács Dániel Richárd sorozata erősebb pillanataiban a kábeltévés produkciók színvonalát idézi.

A témaválasztás is izgalmas, a meddőség problémája idehaza sem ismeretlen – a becslések szerint körülbelül 300 ezer pár küzd a gyermektelenséggel –, és ha a béranyaság nálunk nem is legális opció, fikciós gondolatkísérletnek ideális. A Mellékhatás ráadásul, látszólag, nem egy sosemvolt Magyarországon, hanem itt és most játszódik. Kiváló írói döntés továbbá, hogy a gyermekre vágyó páros – akik Széphelyi doktor (Adorjáni Bálint) félresikerült hormonkezelése miatt vesztették el az esélyt, hogy természetes úton váljanak szülőkké – egyszerre számíthat a nézők együttérzésére és megvetésére. A férj, Ludmann Zsolt (Nagy Zsolt) ugyanis korunk hőse, igazi tenderkirály, aki politikai kapcsolatainak köszönheti vagyonát és érinthetetlenségét is. Alakja, habitusa, arroganciája akkor is ismerős, ha nem egyetlen konkrét emberről mintázták.

Ugyancsak dicsérendő gesztus, hogy a harmadik szál kedvéért a stáb kimozdult Budapestről: a potenciális béranyajelölteket Ózdon ismerjük meg, és az alkotók megpróbálják a fővárosi és a vidéki közeget nem a szokásos sztereotípiák mentén kontrasztba helyezni.

Az ígéretes felütést azonban nem követi hasonlóan termékeny folytatás. A sorozatbéli fiktív Agapé klinika ugyan hiteles – bár kissé steril – helyszínnek tűnik, és az írók a négy éven át tartó fejlesztési folyamat során láthatóan alaposan beleásták magukat az orvostechnikai részletekbe, a béranyaság mint morális dilemma elsikkad. A sorozat nem foglal állást, de még az igazán húsbavágó kérdéseket sem teszi fel, a dilemma csak a cselekményt és a karaktereket mozgató thriller- és krimielemként funkcionál. Ugyanígy a politikai áthallások is kimerülnek abban, hogy az első néhány epizódban az alkotók itt-ott összekacsintanak a nézőkkel, a Ludmannékat kitermelő rendszerről – ellentétben például az Aranyélet utolsó évadával – nincs lényeges mondanivalójuk.

A Mellékhatásban a közéleti fókuszról fokozatosan a családi (melo)drámára helyeződik át a hangsúly, köszönhetően annak, hogy Széphelyi doktornak a saját apósa a főnöke, béranyának pedig a felesége unokahúgát szemeli ki. A sorozatnak ez a vonatkozása is lehetne izgalmas, ha az írók rugalmasabban próbálnának elszakadni a kertévés dramaturgiai közhelyektől, vagy ha nem pont a női kulcsszereplőknek jutnának a leginkább papírízű dialógok. Míg Sztarenki Dóra ózdi amazonja helyenként már-már túl markánsan „vidéki”, addig a feleségeket játszó Tenki Réka és Borbély Alexandra karakterei alulírtak – a fordított szereposztás alkatilag talán jobban passzolt volna a két színésznőhöz.

Magát a tényleges főszereplőt, dr. Széphelyit sem teszi izgalmassá, hogy sorsának aktív irányítása helyett csak sodródik az eseményekkel, ugyanakkor az írók mentségére szolgálhat, hogy több évadban gondolkodnak, vagyis a doktor személyiségformáló kálváriája még csak most kezdődik. Más kérdés, hogy a némileg csalódást keltő nézettségi adatok miatt – amelyhez alighanem a járványügyi helyzet is hozzájárult –, a folytatás korántsem garantált.

Gazdasági szempontból talán érthető, mégis sajnálatos döntés lenne, ha a csatorna abortálná a Mellékhatást, ugyanis hibái és hangsúlytévesztései ellenére sem emlékezetes pillanatokban, sem erős alakításokban (Nagy Zsolt, Barta Ágnes, Haumann Máté, Szalay Bence, Molnár Áron), sem ambícióban nem szűkölködik.

 

 

MELLÉKHATÁS – magyar, 2020. Rendezte: Kovács Dániel Richárd. Írta: Gasztonyi Kálmán, Csaba Bálint, Fehér Gáspár, Szombathelyi Amádé, Szőnyei Dávid. Kép: Gosztola Ábris. Szereplők: Adorjáni Bálint (Zoltán), Borbély Alexandra (Berta), Sztarenki Dóra (Anna), Nagy Zsolt (Zsolt), Tenki Réka (Kata). Gyártó: Solaz Media. Forgalmazó: RTL Klub. 10x50 perc.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14587