KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A hűséges férfi

Kolozsi László

L’homme fidèle – francia, 2018. Rendezte: Louis Garrel. Írta: Jean-Claude Carrière és Louis Garrel. Kép: Irina Lubtchansky. Szereplők: Louis Garrel (Abel), Laetitia Casta (Marianne), Lily-Rose Depp (Eve), Joseph Engel (Joseph). Gyártó: Why Not Productinos / Canal+. Foralmazó: Cinenuovo. Feliratos. 75 perc.

 

A középfajú dráma (vagyis a drame sérieux) egyik válfaja, a társalkodási színmű francia eredetű, mi más is lehetne. Olyan neves szerzők vitték előre a műfajt, mint Diderot vagy a Figaro szerzője, Beaumarchais. Francia, hiszen a csevegéshez és a viszonyok megkavarásához, alighanem az európaiak közül a görögök, majd évszázadok múltán a franciák értettek a legjobban. Ezek a darabok rendszerint három szereplő köré épülnek, akik általában, hogy is lehetne másképp, egy férfi és két nő. Jelen esetben egy nő, aki a film első másodperceiben bejelenti, hogy terhes. A férfi barátjától, Paultól. És egy lány, Paul testvére, aki rajong az elhagyott férfiért.

A társalkodási színművek hősei hétköznapi, nem idealizált hősök, és a drámai konfliktus alapja rendszerint éppen a férfi főhős gyengesége, döntésképtelensége. De ilyesfajta befolyásolható, ide-oda tologatható progatonistát ritkán látni, mint A hűséges férfiben. Ha van gyengéje a műnek, akkor éppen ez az: egy ilyen szándékait is érzelmeit tisztázni képtelen férfival nagyon nehéz együtt érezni. Ezt a drámai alaptípust a francia újhullám épp olyan előszeretettel használta (főleg Eric Rohmer), mint a könnyűfajsúlyú vígjátékok mai szerzői, de nála (náluk) a felszín, a locsogás mögött mintha mégis történne valami, ha más nem, legalább az, hogy a férfi a hibáit felismerte, és a nézővel is felismertette. Akármennyire szépek a címszereplőt választásra kényszerítő nők, a rendező, Louis Garrel Ábelét nehéz irigyelni. Ki szeretne ennyire tétova lenni az életben? Pedig az irigységre jó okot szolgáltathatna, hogy Marianne alakítója a franciák Mariann-ját vagyis szabadság-jelképét is megtestesítő modellből lett színésznő Leatitia Casta, Paul hugát pedig a színészetre predesztináló családfával rendelkező Lili-Rose Depp adja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14094