KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az eltűntek

Roboz Gábor

The Vanishing – brit, 2018. Rendezte: Kristoffer Nyholm. Írta: Joe Bone és Celyn Jones. Kép: Jorgen Johansson. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Gerald Butler (James), Peter Mullan (Thomas), Connor Swindells (Donald). Gyártó: Kodiak Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 101 perc.

 

Úgy tűnik, a világítótornyos szigeteken játszódó kamarathrillerek mindenekelőtt férfi figurák viszályának bemutatására kínálnak ideális helyszínt, legyen szó a finn Lärjungenről, ahol egy zsarnoki toronyőr akar a saját képére formálni egy helyettesnek betanuló fiút, a brit The Lighthouse-ról, ahol két meggyötört és eltérő világnézetű fickó megy egymás agyára egy hatalmas vihar közepette, vagy a szintén angol Az eltűntekről, amely ugyancsak valós történeten alapulva jól ismert bűnfilm-szituációt dolgoz fel. A mind években, mind műfajokban mérve nagy tévérendezői tapasztalattal bíró Kristoffer Nyholm (Gyilkosság, Tabu) első egészestésében három férfi egy aranyrudakkal teli faládát talál a munkahelyüket jelentő szigeten, és ez alapján még az is sejtheti a folytatást, aki korábban csak a Vikander–Fassbender páros főszereplésével látott világítótornyos filmet.

„A Flannan-sziget rejtélye” néven elhíresült sztori, amely ihletett már verset, Doctor Who-epizódokat, Genesis-albumot, sőt kamaraoperát is, a filmcím ismeretében falrengető meglepetéseket nem tartogat – pláne a műfaj rajongói számára –, a dán rendező ugyanakkor kihozza belőle, amit egy világtól elzárt helyszínen bonyolódó háromszereplős cselekményből lehet. Az érzékeny fiatal srác, a családos középkorú és a tragédia sújtotta idős férfi karakterei között is csak típusfigurákra ismerhetünk rá, Nyholm filmje mégis egy hajszállal több tisztes iparos munkánál. A rendező sikeresen elkerüli a kamarathrillerekre időnként jellemző túlbonyolítottságot, és elállatiasodó pénzsóvárok szimpla vérengzése helyett inkább arról a fajta bűntudatról mesél, amely minden más érzelmet képes felülírni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14027