KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alelnök

Baski Sándor

Vice – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Adam McKay. Kép: Greig Fraser. Zene: Nicholas Britell. Szereplők: Christian Bale (Dick Chaney), Amy Adams (Lynne), Steve Carell (Rumsfeld), Sam Rockwell (Bush), Tyler Perry (Powell). Gyártó: Plan B Entertainment / GarySanchez Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 132 perc.

 

Az aktuális politikai klímát és az online szórakoztatóipar által diktált tempót is tökéletesen illusztrálja, hogy a blőd komédiákkal befutó Adam McKay egyre inkább otthon érzi magát a  fajsúlyos közéleti témákban. Ha a felgyorsult történelem abszurd fordulatait a politológusok sem tudják követni, a nagyközönség pedig a klasszikus hírmédiumok helyett már csak pár perces internetes videókból tájékozódik, a figyelemmegragadás eszközei is frissítésre szorulhatnak. McKay a gazdasági válság hiénáiról szóló A nagy dobással tesztelte le a vállaltan elfogult, de bűnösen szórakoztató szatíra műfaját, és a jelentős siker (Oscar-jelölések és díjak) után nem módosított a recepten; sőt az Alelnök még bátrabban rúgja fel az életrajzi filmek konvencióit.

A George W. Bush elnököt két cikluson át szolgáló Dick Cheney tökéletes választás egy biopic alanyának: miközben az összes elemző egyetért abban, hogy kulcsszerepet játszott az amerikai bel- és külpolitika átformálásában, a közvélemény csak a háttérből irányító rejtélyes manipulátor sztereotip figuráját látta benne, és magánszemélyként is megmaradt egy enigmának. Az Alelnök sajátos felnövéstörténetként értelmezi Cheney karrierjét, aki az ifjabb Bush-hoz hasonlóan a fiatalkori kicsapongásokat követően, jobb híján keveredik bele a politika világába. McKay szerint három kulcspillanata van antihőse életének: az első, amikor ráébred, hogy az elnöki és az alelnöki pozíció jelentősen kitágítható, a második, amikor 9/11-et felhatalmazásnak veszi erre, a harmadik pedig amikor szembesül vele, hogy lánya meleg.

Christian Bale-nek sikerül a karikatúrát hús-vér figurává hizlalnia, átérezhető a sorsfordító momentumok súlya, a negyedik falat áttörő narrátor YouTube-klipekkel, mémekkel, képi metaforákkal feldúsított prezentációi pedig gondoskodnak róla, hogy az író-rendező agendáját még a világpolitikát távolról sem követő nézők is megértsék. Az Alelnökből éppen csak a lényeg marad ki, annak a megértési kísérlete, hogy Dick Cheney-t mint politikust és mint embert, mi motiválta valójában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13981