KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sötét folyosók

Sándor Anna

Down a Dark Hall – amerikai, 2018. Rendezte: Rodrigo Cortés. Írta: Lois Duncan regényéből Michael Goldbach és Chris Sparling. Kép: Jarin Blaschke. Zene: Victor Reyes. Szereplők: AnnaSophia Robb (Kit), Uma Thurman (Duret), Victoria Moroles (Veronica), Isabelle Fuhrman (Izzy), Jodhi May (Sinclair). Gyártó: Fickle Fish Films / Temple Hill Entertainment. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 96 perc.

 

Tulajdonképpen furcsa, hogy nem tíz éve filmesítették meg Lois Duncan azonos című, misztikus young adult regényét, amikor a műfaj éppen tarolt a mozikban. Duncan neves szerzője olyan generációs tinihorrorként elhíresült daraboknak, mint a Tudom, mit tettél tavaly nyáron. Itt pedig minden hozzávaló megvan, hogy horrorral kacérkodó ifjúsági filmként taroljon: bentlakásos iskola egy ódon épületben az isten háta mögött; öntudatos főhős, aki nem hagyja magát; néhány, egymástól nagyon különböző kamaszlány, akik nem értik, miért őket választották ki; valamint egyre gyarapodó fenyegető jelek. És persze a megbízhatatlan felnőttek: a francia igazgatónő, akin az első pillanattól látszik, hogy valami baj van az elhivatottságával; illetve a bárgyú szülők, akik mindebből semmit sem vesznek észre.

Szintén érthetetlen, hogy Rodrigo Cortés, aki többek között az Élve eltemetve pattanásig feszült, klausztrofób thrillerét készítette, mennyire nem kezd semmit a kínálkozó lehetőséggel, hogy újra igazán erős atmoszférájú filmet készítsen. Márpedig szemlátomást nem mozgatta meg a kísértet sztori: a Sötét folyosók összecsapott és felszínes iparos munka, amely gyorsan unalomba fullad. Cortés végigrohan a sztorin, felmutat pár műfaji kötelező elemet, egyáltalán nem érdeklik a szereplők, összecsapja a megszállottságok kifejlődését, hogy elérkezhessen a nagy fináléhoz - amely inkább mulatságos, mint ijesztő. Bár az ilyen hangulati zökkenőknek a francia akcentussal küzdő Uma Thurman egyébként is megágyaz a film során. Hiába mestere tehát Lois Duncan a feszültségkeltésnek, a Sötét folyosók-film valószínűleg minden izgalom nélkül tűnik majd el a süllyesztőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13850