KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ocean’s 8 – Az évszázad átverése

Varró Attila

Ocean’s Eight – amerikai, 2018. Rendezte: Gary Ross. Írta: Olivia Milch és Gary Ross. Kép: Eigil Bryld. Zene: Daniel Pemberton. Szereplők: Sandra Bullock (Debbie), Cate Blanchett (Lou), Anne Hathaway (Daphne), Rihanna (Nine Ball), Helena Bonham Carter (Rose), Richard Armitage (Becker). Gyártó: Warner Bros / Village Roadshow. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

 

A gender-zsánerfordító 2010-es évek nem csupán női szemszögből revízionált, újragondolt műfajfilmek kiváló darabjait hozta magával, de a korszellemet kizsákmányoló, ostoba femploitation-filmek áradatát is elindította, élen hajdan sikeres férfi-franchise-ok felesleges és fantáziátlan kasztrálásaival a Mercenaries feláldozható fúriáitól a szingli-Szellemirtókig. Utóbbi trendbe csatlakozik be az Ocean’s 8 szupersztáros stúdiófilmje, amely a Soderbergh-széria spin-offjaként Danny húgát, Debbie-t (!) követi nyomon, ahogy hét belevaló társnőjével meglovasítja a Metropolitan Múzeum felbecsülhetetlen értékű ékszerkollekcióját.

A női westernekkel, akciófilmekkel vagy buddy komédiákkal ellentétben igen kisszámú női heist-filmek egy kivétellel napfényes vígjátékok, középpontban pár kétségbeesett háziasszony (How to Beat the High Cost of Living), takarítónő (Mad Money), pompomlány (Sugar&Spice) szerencsés kimenetelű és erőszakmentes amatőr-stiklijével: Gary Ross átirata ezek habkönnyű példáját követi a tiszta gengszterfilm-hagyományt sikerrel feminizáló Nagy dobás kőkemény vádirata helyett – bár egyikkel sem veszi fel a versenyt sem humor, sem rafináltság terén (meglepőnek szánt fordulatainál csak kínos in-joke-jai értelmetlenebbek). Ennél nagyobb bűne azonban, hogy meséjében a „női változat” tisztes törekvése kimerül az alapfilm Szex és New York-komformizálásával: mert hát mi mást is rabolhatna hét vérprofi gengsztercsaj, rács mögött ráncfelvarrt szélhámosnőtől Rihanna rasztalány-hackerén át a Kötelező Indiai Töltelékmacáig, mint a lányok legjobb barátját, a gyémántokat; hol máshol, mint a Vogue által szervezett Met Gála csillámfényes sztárparádéjában; és hogyan másként, mint akció közben lazán lábkörmöt lakkozgatva, csini nagyestélyikben pompázva és nem mellesleg az áruló pasin bosszút állva. Az Ocean’s 8 szomorú bizonyítéka annak, hogy nincs az a műfaji motívum, amit ne lehetne bukszanyitogató Kiskegyed-klisékre fordítani, egyúttal sötét előfutára Barbie Bond-nak, az unikornisokon lovagló Butch Cassidy-Sundance Kitty párosnak és Bridget Jonesnak a Végzet Templomában.

Varró Attila


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13743