KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

LEGO Tini szuperhősök – Gonosz gimi

Kránicz Bence

LEGO DC Super Hero Girls: Super Villain High – amerikai, 2018. Rendezte: Elsa Garagarza. Forgalmazó: WHV. 74 perc

 

A szuperhősképregényekkel szemben leggyakrabban hangoztatott vád szerint a műfaj diszkriminálja a női olvasókat, akik jobb híján a férfi muszklimikulásokkal kénytelenek azonosulni, ha egyáltalán próbát tesznek a kalandjaikkal. Való igaz, hogy a női szuperhősök általában a híresebb eredetiből származtatott, csekély invencióval kitalált figurák, és őket is csak a zsáner hullámvölgyének éveiben állították csatasorba: Supergirl 1959-ben, Batgirl 1961-ben debütált. A legfontosabb ellenpélda az ugyancsak a DC kiadóhoz tartozó Wonder Woman, akinek a róla szóló film pénzügyi sikere miatt a kortárs hollywoodi képregény-adaptációk trendjében is úttörő szerep jutott, feledtetve a Macskanő és Elektra korábban készült, de annál nagyobbat bukott önálló mozifilmjeinek emlékét.

Wonder Woman vezeti a DC-szuperhősnők élcsapatát is, amely tavaly óta dvd-re és videómegosztókra szánt animációs filmekben küzd a Lex Luthorral ellentmondásos rokoni kapcsolatban álló – egyszer a húgaként, máskor a lányaként ábrázolt – Lena Luthorral. A szórakoztatóipar ördögi hatékonyságát és debilitását egyszerre tükrözi, hogy ezekben az olcsó gyerekfilmekben a hősködő kamaszlányok LEGO-figurák formájában tűnnek fel: így a gyártók egyrészt indokolhatják az igénytelen animációs kivitelezést, másrészt egyenesen a játékboltba terelhetik a filmes hőspanteonra kíváncsi kiskorú nézőket. A jövedelmező LEGO-filmek igencsak megszaporodtak a Bionicle termékcsalád 2003-as, ciklusindító adaptációja óta, a kreatív történetmesélés viszont azóta sem tartozik erényeik közé. A Gonosz gimi az iskolai tinifilmek elnyűtt sablonjait dobálja egymásra meglehetősen asszociatív logika szerint, és bár a kamasz-szupergonoszok emancipációját ígérő sztori szolgálhatna néhány megfontolandó tanulsággal az önálló egyéniség felvállalásáról, a készítőket inkább megijeszti a lehetőség, hogy némi értelmet csepegtessenek vattacukorszínű meséjükbe.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13728