KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az igazi törődés

Kovács Kata

Hjertestart – norvég, 2017. Rendezte: Arild Andresen. Írta: Hilde Susan Jaegtens. Kép: David Katznelson. Zene: Jonas Struck. Szereplők: Kristoffer Jones (Kjetil), Marlon Moreno (Tavo), Kristoffer Bech (Daniel), Ellen Dorrit Petersen (Camilla). Gyártó: Motlys / GOFilm. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos. 102 perc.

 

Az örökbefogadás hazánkban tabukkal övezett témája a norvég Arild Andresen (Lyukaskezű) filmjének kiindulópontja, méghozzá egy olyan család történetén keresztül vizsgálja azt, amely – az anya tragikus halálának eredményeképpen – váratlanul széthullik. Amikor az apa, Kjetil egyedül marad kolumbiai származású kisfiával, hamar kiderül, hogy a kettőjüket igazán összekötő, egyetlen kapocs az édesanya volt. A férfi először a nagyszülőkhöz próbálja elpasszolni a gyereket, ám amikor ez nem sikerül, elindul vele Kolumbiába, hogy felkeresse a fiú vér szerinti édesanyját, abban a reményben, hogy annak mostanra talán mégis kell a gyerek.

Az apa-gyerek felnövéstörténetek (akár a könnyedebb válfajú Egy fiúról, Derült égből apu, akár az Andresen-filmhez közelebbi melodrámák, lásd Kramer kontra Kramer) középpontjában általában a férfiak érzelmi elszigeteltsége áll, amint megtanulnak kapcsolatot teremteni a gyerekkel, a személyiségük is átalakul. Kjetil azonban nem gondtalan agglegény, az ő felnőtté válása legkésőbb akkor már bekövetkezett, amikor lett egy örökbefogadott gyermeke: ez mégsem jelenti, hogy automatikusan szülővé is érett – mivel volt mellette egy gondoskodó házastárs, így nagy eséllyel a feleségére háríthatta volna a gyerekneveléssel járó valódi érzelmi bonyodalmakat. Az igazi törődés ettől függetlenül az ismerős dramaturgiai vezérfonalat követi, és a történet megoldása sem tartogat különösebb meglepetést, miközben az igazán izgalmas kérdést mindvégig kikerüli: vajon az apa akkor is szembe merne nézni saját szülői alkalmatlanságával, és megpróbálná eltávolítani a fiát magától, ha a vér szerinti gyermeke lenne?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13393