KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A sanghaji maffia

Géczi Zoltán

Yao a yao, yao dao wai po qiao/Shanghai Triad – kínai–francia, 1995. Rendezte: Zhang Yimou. Szereplők: Gong Li, Li Baotian, Wang Xiaoxiao. Forgalmazó: Caesar Film. 108 perc.

 

Az „ötödik generáció” néven világhírűvé vált kínai rendezőkollektíva vezéralakja, Zhang Yimou 1994-ben nyert Arany Pálmát (Élni), rákövetkező évben pedig a neorealista szemléletet félretéve, az amerikai gengsztereposzok hatása alá kerülvén forgatta le az 1930-as években játszódó bűnügyi drámát. Vidéki kamaszfiú kerül családi közbenjárásra a maffia szolgálatába, feladata szerint a főnök macáját kell komornyikként szolgálnia, ám a körülmények kevésbé szerencsés fordulatot vesznek, és az ifjú aspiráns egy véres bandaháború kellős közepén találja magát. Nem feltétlen a forgatókönyv A sanghaji maffia fő erénye, bár a műfaji követelményeknek kétségkívül eleget tesz a klasszikus lélektani motívumokkal – hűség és árulás, bírvágy és megtorlás – dolgozó cselekmény; sokkal inkább a remek szereplőgárda és a pazar operatőri munka okán válik emlékezetessé. A főszerepet játszó Gong Li, a rendező múzsája és élettársa, bár a reá osztott szerep által kiállhatatlan ribanc, igézően gyönyörű a vásznon, Lu Yue pedig oly csodálatos képeket komponált, hogy önálló kiállítást lehetne rendezni a 35 mm-es kópia felnagyított kockáiból (a hazai nézők leginkább a Vörös szikla okán ismerhetik a munkásságát). Zhang Yimou rendezői karakterének fontos eleme, hogy az esztétikát helyezi előtérbe, nem egy esetben a dramaturgia rovására, ugyanakkor a film középső szakasza megidézi a rendező korai klasszikusainak (Élni, A vörös lámpások) ikonszerű vidéki helyszíneit. Bár A sanghaji maffia nem váltotta be a kínai mester reményeit, hiszen az eleve nemzetközi piacra szánt, francia koprodukcióban készült film nem nyert rangos díjakat (az operatőrt jelölték Oscar-díjra), két szempontból is fordulópont a direktor pályafutásában. A korábban rendszerkritikus filmes ugyanis röviddel később paktumot kötött a hivatalos kultúrpolitika hatalmasságaival, és politikai szempontból áramvonalas mozikat kezdett forgatni; immáron Gong Li nélkül, akivel szakmai és magánéleti téren egyaránt megromlott a kapcsolata, s csak a 2006-os Az aranyvirág átkában történt meg a várva várt reunion.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13174