KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szeretteink körében

Pápai Zsolt

The Hollars – amerikai, 2016. Rendezte: John Krasinski. Szereplők: Margo Martindale, Sharlto Copley, John Krasinski. Forgalmazó: Sony. 88 perc.

 

Kevés borzalmasabb élmény létezik, mint asszisztálni tehetetlenül édesanyánk haláltusájánál, de mint mindennek, egy ennyire lélekemésztő szituációnak is megvan a maga élete és határa. A nyomorúság is véges, még ha gyakran nehéz is ezt észrevenni. A Szeretteink körében ezt a triviális életigazságot vázolja fel.

A minden idők legunalmasabb magyar címével ellátott, a tavalyi Sundance-en bemutatott dramedy középpontjában egy kertvárosi, középkategóriás család áll, tagjai ahányan vannak, annyi felé húznak, az anyuka (Margo Martindale) halálos betegsége azonban összerántja a famíliát. A Szeretteink körében kétarcú film, hiszen hol végtelenül közhelyesen, hol pedig ötletesen és szerethetően beszél tárgyáról: a dramedyk minden kliséjét tartalmazza, viszont számos jelenetét a lelki szegények bölcsessége melegíti fel.

Az amerikaiak híres optimizmusa (ez is egy közhely) egyrészt a hollywoodi film megszületése óta jól bejáratott panelekből sugárzik (a mindenkori amerikai, és kivált a hollywoodi filmekben leggyakrabban elhangzó frázisok – „minden rendbe jön”, „nem lesz semmi gond” – kiváltképpen sűrűn pufognak), másrészt néhány kifejezetten leleményesen megkonstruált jelenetből, melyek a fenséges, a tragikus stílusminőségeket keverik komikus elemekkel. Magában a módszerben ugyan nincs semmi új, hiszen ez a kortárs dramedyk bevett stratégiája, az viszont izgalmas, ahogyan a debütáns – eddig csak színészként ismert – John Krasinski rendező és a forgatókönyvíró James C. Strouse alkalmazza azt. Az édesanyját az agyműtétére hajának leborotválásával felkészítő fiú jelenetével, vagy a férjét még holtan is megvigasztalni képes anyuka szekvenciájában az alkotók ízlésesen és bátran oldják humorral a mélységes bánatot. Az efféle epizódok, illetve a népes színészgárda hibátlan munkája még az amúgy markáns tévéfilm-stichet is feledtetik.

Az alkotók végig megmaradnak a jóízlés határain belül, illetve majdnem végig megmaradnak ott: a jelenet, melyben a hősök halottaskocsival szállítják kórházba a szülni készülő lányt, talán kicsi túllő a célon. Ugyanakkor éppen ez, az anyuka temetéséről a kórház szülészeti osztályára vezető zárósnitt bizonyítja meggyőzően, hogy miként képes egy amerikai filmes a legszörnyűbb családi drámából is a család ünnepét varázsolni. A família csonkulását és reintegrációját egyidejűleg megmutatni, mégpedig úgy, hogy utóbbi élményt vigye magával haza a néző a moziból.

Extrák: Audiokommentár Margo Martindale-lal és John Krasinskival; interjúrészlet a rendezővel, valamint Anna Kendrick és Margo Martindale színésznőkkel; werk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13111