KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lángelmék

Csiger Ádám

Masterminds – amerikai, 2016. Rendezte: Jared Hess. Írta: Chris Bowman, Emily Spivey és Hubbel Palmer. Kép: Erik Wilson. Zene: Geoff Zanelli. Szereplők: Zach Galifianakis (David), Kristen Wiig (Kelly), Owen Wilson (Steve), Jason Sudeikis (McKinney), Kate McKinnon (Jandice). Gyártó: Relativity Media / Michaels-Goldwyn. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 86 perc.

 

A film megtörtént eseten alapul, ami nem más, mint az USA történetének egyik legjövedelmezőbb rablása. A műfaj azonban korántsem heist, még csak nem is bűndráma, hanem vígjáték, ugyanis meglehetősen komikus ügyről van szó. Az 1997-es Loomis Fargo rablásban egy pénzszállító, David Scott Ghantt több mint 17 millió dollárt lovasított meg a munkahelyéről, az összeg pedig teljes egészében azóta sem került elő. A film fülig szerelmes főhőse egy jóindulatú idióta, igazi balek, akit dróton rángat ex-kolléganője, illetve annak lecsúszott, kisstílű barátai (Owen Wilson vezetésével). Ghantt Mexikóban várja szerelmét és a pénzt, ám a zsákmány helyett egy bérgyilkos érkezik.

Jared Hess rendezésének koncepciója a Fargót idézi, a stílusa azonban nem is állhatna távolabb a Coen-fivérekétől. A Lángelmék humora inkább kifejezetten börleszkes és altesti, ráadásul jobbára improvizáltnak hat, aminek viszont nem friss komikum, inkább fantáziátlan erőlködés a hozama. Hess nem törődik vele, hogy egy vígjátékban sem viselkedhetnek a karakterek a jellemüktől eltérően, mert az csorbítja a történet hitelét, elidegeníti, kizökkenti a nézőt. A film esetleges, mondvacsinált komikuma olyan paródiákat idéz meg, mint a Csupasz pisztoly, ami komoly hiba egy hagyományos vígjáték esetében. Az alkotók azt is elfelejtették, hogy egy filmbe illő megtörtént eset hűen mozira adaptálva önmagában sablonos és bugyuta alkotást eredményez. Ha megkésve is, de ezt a direktor és a színészek felismerték, főként ez magyarázhatja a forszírozott gegeket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12962