KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodapirula

Kovács Kata

Medicinen – svéd, 2014. Rendezte: Colin Nutley. Írta: Daniel Réhn és Edward af Sillén. Kép: Jens Fischer. Zene: Per Andréasson. Szereplők: Helena Bergström (Johanna), peter ggers (Erik), Ida Engvoll (Linda), Anton Forsdik (Otto). Gyártó: Sweetwater Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 90 perc.

A Csodapirula kissé lassan hömpölygő és bő lére eresztett komédia a negyvenes éveiben járó Johannáról, akit épp minden fronton pofoz az élet: volt férje fiatalabbra cserélte, főnöke folyton hatalmaskodik felette, kiskamasz gyerekeit nem tudja elvinni a beígért nyaralásra, a szerelmi élete pedig egyenlő a nullával. Egyetlen hű társa a folyton kiújuló herpesze, amitől gyógyszertesztelés fizetett alanyaként próbál megszabadulni. Johanna a Dolce Vita nevű női magazinnál dolgozik csupa olyan nővel együtt, akik mind azt hazudják, látták a Fellini-filmet, az igazság azonban az, hogy maguk között inkább a Mamma Miá!-t idézgetik. Colin Nutley filmje csak diszkréten rugaszkodik el a romantikus komédia hagyományaitól, részben a realista hangvételű skandináv melodráma, részben a családi film, részben pedig a fekete humor irányába – ugyanakkor van egy meglehetősen műfajidegen képi világa, mintha csak egy Rembrandt-korabeli festményben járnánk.

A Csodapirula elsősorban a női tematika miatt lehet emlékezetes, ám Johanne nem annyira a szilaj skandináv hősnők (Dina vagyok, Serena), mint inkább Bridget Jones közeli rokona, egész pontosan a harmadik kötet (Bolondulásig) tájékán. Szingli íróként és anyaként, oldalán egy fiatal pasival, Johanne útja a felemelkedés felé azonban többek között egy egyéjszakás melegkapcsolattal és némi könnyed zsarolással van kikövezve. Az egyébként kiváló színészi alakításokban és hiteles pillanatokban bővelkedő darab fő gyengéje a túlbeszélt cselekmény és a túl sok egyenrangú szereplő – szerencsére a hősnő figurája kellően karakán és kigyúrt ahhoz, hogy nagyjából összefogja a csiricsáré kavalkádot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12351