KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mr. Jones

Kovács Marcell

Mr. Jones – Mr. Jones, amerikai, 2013. Rendezte és írta: Karl Mueller. Kép: Mathew Rudenberg. Zene: Herwig Mauer. Szereplők: Jon Foster (Scott), Sarah Jones (Penny), Mark Steger (Mr. Jones), Faran Tahir (Az antropológus), Stanley B. Herman (Az idős újságíró). Gyártó: Preferred Content/Preferred Film & TV. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 90 perc.

 

A legcinikusabb slasher-filmek ellenszenves, a szigorú büntetésre rászolgáló hőseinek közvetlen leszármazottjait tisztelhetjük a Mr. Jones ifjú művész-párocskájában. A házi videós stílusban készült erdei horror főszereplői feladják városi életüket és a hegyekbe költöznek, hogy megfeneklett kapcsolatukat rendbe hozzák. Az ideggyenge Scott dokumentumfilmes ambíciókat dédelget, és Penny a természetfilmes projekt kedvéért parkolópályára állítja saját fotós karrierjét. A film a kényszeresen videózó Scott felvételeiből áll össze, és ezeken a fiatalok olyan sekélyes művészpalántákként jelennek meg, hogy az első perctől kezdve türelmetlenül várjuk a fák közül előbukkanó sorozatgyilkos háborús veterán remetét vagy az emberevő rozsomákot. De csak egy fekete csuhás, néma képzőművész bukkan fel, aki rőzsevesszőkből fabrikált félelmetes madárijesztőivel riogatja az erdő lakóit. Az események azután rémálomszerű fordulatot vesznek, és a hallucinációkban bővelkedő folytatás már sokkal inkább idézi az Útvesztőbent, mint az Ideglelést.

A rendezőként most debütáló Karl Mueller a kisköltségvetésű horror kedvelői számára ismerős lehet a Hasadás című, egyetlen légópincében játszódó, keservesen hosszú világvége-mozi írójaként. Szimpatikusan forrástakarékos filmjében ezúttal is előfordulnak érdekes gondolatok, némi igyekezettel akár a művészet feladatáról szóló eszmefuttatásként is értelmezhetőek a látottak. A film utolsó húsz percének zsibbasztó látomás-orgiája izgalmas befejezése lehetne a rendhagyó turista-horrornak, de mind képileg, mind üzenetében közhelyes, a szokásos kérdéseket veti csak fel. Amit látunk, vajon a valóság vagy látomás? Talán az egész történet a szereplők elméjében játszódik le? És meddig tart még?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11896