KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ötödik kerék

Nevelős Zoltán

L’ultima ruota del carro – olasz, 2013. Rendezte: Giovanni Veronesi. Írta: Ugo Chiti. Kép: Fabio Cianchetti. Szereplők: Elio Germano (Ernesto), Alessandra Mastronardi (Angela), Ricky Memphis (Giacinto), Sergio Rubini (Fabrizio). Gyártó: Fandango / Ogi Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 112 perc.

 

Vagy egy tucat kevéssé emlékezetes komédia után Giovanni Veronesi ismét az olasz vígjátékok nemes, de már rég megfakult hagyományait igyekszik feleleveníteni egy kisember életének szűk két órába foglalt elbeszélésével. Ernesto számára az apja árnyékában eltöltött gyermekkor után – húszas éveiben is kárpitos apja segédjeként dolgozik – az jelenti önállóságának kezdetét, hogy sikerül megszereznie – egy családi jótevő közbenjárásával – egy sokak által áhított fix állást, amire teljesen alkalmatlan. Végül bútorszállító vállalkozóként áll a maga lábára, de amikor egészségügyi okból váltania kell, ismét egy összeköttetés adta lehetőség segíti ki: egy gyanús üzelmeket folytató cég lótifutija lesz.

Az Az ötödik kerék háttérben időről időre feltűnnek az olasz közélet jelentős eseményei Aldo Moro meggyilkolásától az 1982-es focivilágbajnoki győzelmen és Craxi bukásán át a Berlusconi-éráig. Mindez elsősorban az olasz közönség számára jelent nosztalgikus töltést és „mindez rólunk szól”- élményt, habár a közéletet behálózó korrupció témája a protekcionizmusban szintén jeleskedő magyar társadalomban is ismerős lehet. Az ambiciózus vállalás, egy élettörténetbe sűríteni egy nemzet majdnem fél évszázados történelmét, végül nem lép túl a múltidézés nosztalgiáján és a politikai-társadalmi átalakulások jelzésszerű felvillantásán; a katartikus fordulatot Veronesi és írótársai maguk is kisemberünk személyes fejlődéstörténetéből bontakoztatják ki. Ahogy Ernesto jóformán egyetlen jó húzása az életben a párválasztás volt, amikor egy elképesztően balga udvarlás után sikerül elvennie a szép, kedves, de hozzá illően butuska Angelát, úgy a keserédes történet végkifejlete is a családi boldogságban talál nyugvópontot egy banális, de jószándékú tanulsággal. Elio Germano a főszerepbeli remek alakítása mellett olyan veterán nagyságok, mint Sergio Rubini és Alessandro Haber epizódalakításai emelik a produkció fényét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11894