KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Trükkös halál

Pápai Zsolt

F/X (Murder by Illusion) – amerikai, 1986. Rendezte: Robert Mandel. Szereplők: Bryan Brown, Brian Dennehy, Diane Venora. Forgalmazó: Fantasy Film. 104 perc.

Veterán honi cinefileink számára bizonyos nyolcvanas évekbeli hollywoodi opuszok nem feltétlenül vagy nem kizárólagosan az önértékük miatt becsesek, hanem azért, mert a megváltozó magyar forgalmazási és bemutatási politika szimbólumaivá váltak: ezek a művek az amerikai tömegfilmet egészében mosléknak bélyegző és ezért a hazai mozikból kirekesztő, tervutasításos gondolkozásmód alkonyát jelezték. Míg korábban a vitathatatlan klasszikusok sem jutottak be az országban (netán évtizedes késéssel érkeztek meg, mint a Psycho vagy A Keresztapa példája mutatja), addig a szocializmus utolsó évtizedében egyre több hollywoodi film színesítette a mozik palettáját. A Trükkös halál az elkészülése után egy évvel már látható volt nálunk, és ugyan nem ez a filmtörténet legjobb thrillere, ámde számos elemében izgalmas darab.

A történet hőse a kisköltségvetésű horrorok és bűnfilmek speciális effektusainak mestere, aki rendhagyó megbízást kap a tanúvédelmi program üzemeltetőitől. Némi hezitálás után elvállalja a feladatot, ám ezzel nagy slamasztikába kerül, melyből csak trükkmesteri tudásának legjavát nyújtva keveredhet ki. A Trükkös halál a hetvenes–nyolcvanas évek nyíltan önreflexív amerikai bűnfilmjeinek sorába illeszkedik (olyan kiváló darabok mellé, mint a The Last of Shelia, A kaszkadőr vagy a Blow Out), ámde szürkébb azoknál. A tévéből érkezett (majd néhány nagyjátékfilm után oda is távozott) Robert Mandel direktor ahelyett, hogy duplafenekűvé tenné a mesét – azaz a mozgóképi illúziókeltésről is elmélkedne egy keveset –, jobbára a bűnügyi szál kifejtésére összpontosít. Szórványosan akadnak ugyan mondatok, melyek a filmkészítést tematizálják („Manapság senki sem készít filmet az emberekről. Mindenkit csak a speciális effektusok érdekelnek” – jegyzi meg az expozícióban a főhős színész-barátnője, kár, hogy a magyar szinkronban ezt félrefordították), ámde a rendező nem használja ki a történetben rejlő lehetőségeket. Egy Brian DePalma bizonyára többet kihozott volna a projektből.

Mindazonáltal a Trükkös halál DePalma nélkül is érdekes, feszült thriller. Az élvezeti értékéből ugyan levon egy keveset a szintipop ciripelés a hangsávon, továbbá a történetvezetése sem tökéletes (érthetetlen például, hogy a protagonista az ellene indított merényletkísérlet után miért nem bújik el, és miért megy – az antagonisták által jól ismert – barátnője lakására), de összességében pozitív a mérleg.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/02 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11346