KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vad gyerek

Baski Sándor

L’enfant sauvage – francia, 1970. Rendezte: Francois Truffaut. Szereplők: Jean-Pierre Cargol, Francois Truffaut. Forgalmazó: Fantasy Film. 83 perc.

Truffaut-tól nem áll távol az antropológiai szemlélet, hőseit sokszor figyeli egy társadalomtudós tárgyilagosságával és kíváncsiságával. Ez a szemszög a legtisztábban a kevésbé kanonizálódott A vad gyermekben érvényesül, ahol maga Truffaut alakítja az emberi természet titkait kutató orvost, nyomatékosítva ezzel az önéletrajzi vonatkozásokat és a filmkészítői szerepre irányuló allegorikus olvasatokat. A történet alapjául Jean Itard francia orvos feljegyzései szolgáltak, aki az 1800-as évek elején magához vett egy erdőben nevelkedett, süketnémának tartott fiút. A Négyszáz csapás idegen felnőttvilágából menekülni igyekvő vadóc itt a szó legszorosabb értelmében vett vadállat, akit nem kevésbé frusztrálnak a rákényszerített szabályok és normák.

Truffaut nem bonyolítja felesleges dramaturgiai kanyarokkal a történetet, egy orvosi esetleírás objektivitásával dokumentálja a Victor civilizálására irányuló kísérleteket. A vad gyerek tehát nem klasszikus életrajzi film, nincs is valódi drámai íve és végkifejlete – nem derül ki, hogyan alakul a címszereplő további sorsa. A rendezőt, és a filmbéli orvost, az önmagában is izgalmas eset mellett az az alapvető morálfilozófiai kérdés izgatja, hogy az ember vajon természetétől fogva etikus lény-e. A kulcsjelenetben Itard próbára teszi Victor igazságérzetét, ok nélkül bünteti meg, hogy kiderüljön, a fiú tisztában van-e azzal, hogy méltánytalanul bántak vele. Reakciója megerősíti az orvos hipotézisét, egyben pozitív válaszként szolgál a film és Truffaut által feltett kérdésre.

Szikársága és látszólagos drámaiatlansága ellenére A vad gyerek nagyon is filmszerű, köszönhetően többek közt a Vivaldi-tételekre építő zenei sávnak és a Truffaut-val első ízben együtt dolgozó Néstor Almendros markáns fekete-fehér képeinek.

Extrák: előzetesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11037