KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A zátony

Sepsi László

The Reef – ausztrál, 2010. Rendezte: Andrew Traucki. Szereplők: Damian Walshe-Howling, Adrienne Pickering, Zoe Naylor. Forgalmazó: Budapest Film. 85 perc.

Az ezredforduló óta a tömegfilmes óriásszörnyek elsõszámú élõhelyét a televíziós trashfilmgyárak jelentik – élen a SyFy Channel évrõl évre bizarrabb crossovereivel –, míg az angolszász mozis fõsodor néhány poszt-9/11-es traumafilm (A köd, Cloverfield) kivételével lényegében negligálta a témát. Mindezzel párhuzamosan a függetlenfilmes szcéna rátalált a hetvenes évek ökohorrorjának hagyományaira és a Nyílt tengeren trendindító kamaradrámája óta számos pályakezdõ alkotó folytatta a modernista zárt szituációs drámák és a természeti fenyegetések attrakciós mozijának összeházasítására tett kísérleteket. A lényegében egy mangrove-fán játszódó Halál a mocsárbannal indult Andrew Traucki második filmjével sem hagyta el a megkezdett utat: az eleve tájközpontú ausztrál exploitation alapvetéséhez, a Véres hétvége címen nemrégiben remake-elt Long Weekendhez igazodva.A zátony ezúttal egy farkaséhes fehér cápa elé veti magánéleti feszültségekkel teli mikroközösségét, hogy aztán bergmani szenvtelenséggel vigye vászonra az érzelmi és fizikai kelepcébe került hõseinek vergõdését. A látszólag teljességgel inkompatibilis zsánerek találkozásában „a félelem megeszi a lelket” kegyetlen kulcsmondata jelenti a közös nevezõt: a mocsármélyen ólálkodó krokodilok, lerobbant Ford Pintókat ostromló bernáthegyik és a végeláthatatlan óceánban ragadt párocskákból csemegézõ cápák egytõl egyig az érzelmi döntésképtelenség fenyegetõ megtestesülései, amelyek végül nem csupán azokra csapnak le, akik határhelyzetbe kerülve csak bénultan lubickolnak, de azokra is, akiket társaik így magukkal rántanak. A Véres hétvége és a Halál a mocsárban után Traucki mozija újfent egy zátonyra futott párkapcsolat tragédiájával erõsíti az ozploitation egzotikus szubzsánerét, titokban tartott terhesség és kapcsolatmentõ nyaralás után egy szakítás utáni huzavona résztvevõit tesztelve a természet lágy ölén.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10774