KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy család

Tüske Zsuzsanna

En familie – dán, 2010. Rendezte: Pernille Fischer Christensen. Írta: Pernille Fischer Christensen, Kim Fupz Aakeson. Kép: Jakob Ihre. Zene:. Szereplők: Johan Philip Asbaek (Peter), Jesper Christensen (Rikard), Lene Maria Christensen (Ditte), Anne Louise Hassing (Sanne). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Grant Film. Feliratos. 102 perc.

Ha hétköznapi viseletbe öltöztetett melodrámáról van szó, Dánia továbbra is élen jár – erejét alapvetően abból nyeri, hogy a látszólag hasonló elemekből felépített, folyamatosan bővülő filmcsoport esetében a homogenitás elsősorban az alkotók jóízlésében, sokarcúságában és tehetségében mutatkozik meg. A műfajt eddig csupán három nagyjátékfilmmel képviselő, író-rendező Pernille Fisher Christensen a szerelemre éhes nő és a magányos transzvesztita (Szappanopera), valamint a derűlátó tánctanárnő és a priusztól sújtott villanyszerelő (Táncosok) némileg könnyedebb hangvételű románcával a feloldhatatlannak tűnő ellentétekre épülő szerelem motívumát jelölte ki fő irányvonalként. Legújabb alkotásában több sorsot és jóval súlyosabb problémákat mozgat: ezúttal egy egész család kálváriáját dolgozza fel.

A nagy múltú pékdinasztia élén álló és tradícióit szigorúan őrző Rikard Rheinwald-ot hosszú és fájdalmas rákkezelés után gyógyultnak nyilvánítják, ezzel egyidőben lánya két, egymással harcban álló hírt kap: egy nemvárt terhességét, valamint visszautasíthatatlan ajánlatot egy New York-i művészeti galéria vezetésére. Dittének és barátjának először a karrierépítés és a családalapítás váratlan lehetősége között kell döntenie, majd Rikard hirtelen rosszulléte, és egy új, megrázó diagnózis nyomán további, súlyos áldozatok meghozatala vár rájuk, amelyek árán a családi egység ugyan látszólag fennmaradna, lélekölő hatásuk azonban majdnem olyan súlyos, mint a ráké.

A cselekmény kidolgozása tekintetében Christensen ezúttal is legalább annyi alázatot tanúsít a műfajjal szemben, mint kőkemény hőse a családi hagyományok fenntartásáért, mértéktartó stílusának köszönhetően pedig a mindennapi élet tragédiái sokszor csak jelzésszerű, finom mozzanatok képében követik egymást, míg a végszóban egyetlen apró gesztus fel nem old minden fájdalmat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10559