KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Zimmer Feri 2.

Csillag Márton

Zimmer Feri 2. – magyar, 2010. Rendezte és írta: Tímár Péter. Kép: Csukás Sándor. Szereplők: Reviczky Gábor (Feri), Pogány Judit (Vilma), Szarvas József (Pista), Kovács Vanda (Rózsi), Növényi Norbert (Csárli). Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 100 perc.

A nyolcvanas évek egyik legígéretesebb magyar filmes tehetsége a kilencvenes évek derekán nézők tömegeihez találta meg az utat Csinibaba című filmjével. Annak ellenére, hogy a korai Tímár-remekekhez mérve (Egészséges erotika, Csapd le csacsi!) a Csinibaba gyakran öncélú poénszerkezete és szedett-vedett története sokak szemében visszalépés volt, rendezőnk a korai szatírák kompakt világlátása helyett az ezredforduló környékén a nosztalgiavígjátékok felé fordította tekintetét. Elkészült hát a 6:3 című időutazós keserű-komédia és a már címében is kellemesen lökött Zimmer Feri, mely egy tucat évvel elkészülte után, a szerencsétlen folytatás bemutatásával fedi csak fel valódi erényeit.

Tizenkét évvel a balatoni kaland után Fikász és családja egy véletlen folytán egy kastélyszálló üzemeltetője lesz. Feri továbbra sem találja a hangot Pistával, aki immár a veje, és természetesen nem bízik senkiben és semmiben, csakis saját vendéglátós megérzéseiben és praktikáiban. El is határozza, hogy a kastélyban kísértő állítólagos szellemek segítségével pörgeti fel a forgalmat, ám amikor az első álszellem hírére paratudós hölgyek érkeznek a szállóba, és felébresztik az igazi kísértetet, végképp elszabadulnak a palacsintasütők és az olcsó poénok. A film forgatókönyvét jegyző Tímár Péter vagy nagy sietségben ütötte össze a cselekmény vázát, vagy a forgatás során kellett kényszerű kompromisszumokat kötnie, mindenesetre a végeredmény azt igazolja, hogy ezúttal nem volt szerencsés a csillagok állása. Valószínűleg a fenti – ismeretlen – anomáliának esett áldozatul annak a Csukás Sándor operatőrnek a teljesítménye is, aki a Made in Hungária esetében nem hibázott, most azonban egyedül a szellem megjelenítését sikerült stílusosan megoldania. Úgy tűnik, a filmiparban – a vendéglátással ellentétben – nem válnak be a reflexből alkalmazott trükkök: az igénytelenség nem pótolhatja a kreativitást. Isten veled, Fikász család!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10478