KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Halálkeringő

Drámába zárva

Tüske Zsuzsanna

Az elsőfilmes Köves Krisztián Károly kamara-thrillerének főhőse két önpusztító figura, apa és leánya.

A Szobafogság után a honi bűnügyi filmkészlet ismét zárt térben játszódó, négyszereplős klausztro-thrillerrel bővült, amely műfajtársához hasonlóan ugyancsak nagy hangsúlyt fektet a széthullott család kérdésére és a szülői bűntudatra, ám ezúttal nem serdülő kamaszlány és egyedülálló anyjának civódása, hanem egy labilis fiatal nő és lecsúszott apjának vérre menő küzdelme zajlik a gyöngyvásznon.

A körülbelül másfél nap leforgása alatt játszódó történet hőse a születendő gyermekére véget nem érő drog- és nikotinmámorban várakozó Elza, aki egy reggel – előző napi kábulatából ébredve – különös dolgokra lesz figyelmes. Lakásában találja tíz éve nem látott apját, Rusty-t, a züllött exzsarut, aki reggeli üdvözlés gyanánt azzal a hírrel köszönti a lányt, hogy minden árulkodó nyomot alaposan eltakarított utána. Elzának időbe telik felidézni az elmúlt nap eseményeit, a bűnbánó apjával való folyamatos viaskodásokat, a bűnöző szeretőjével folytatott telefonbeszélgetést, valamint egy kábítószerrel megpakolt táska körüli aggodalmakat – két dolgot azonban biztosan tud: egyrészt szörnyű dolgot követett el, másrészt egy személlyel kevesebb tartózkodik a lakásban, mint kellene. A fiatal nőt egyszerre nyomasztja saját, súlyos titka, valamint a szekrényben rejtegetett táska problémája, így lassan az őrület határára kerül és saját apját is – aki mindent elkövet, hogy segítsen neki – veszélyforrásnak kezdi tekinteni.

Noha a Halálkeringő esetében nem monodrámáról, hanem két önpusztító figura bűnügyi keretbe foglalt küzdelméről van szó, Köves Krisztián Károly kamara-thrillere némileg rokonságban áll Sas Tamás 2003-as filmjével, a Szerelemtől sújtvával. A helyszín ezúttal is egy városi lakás, egyben a saját életét uralni képtelen főhősnő börtöne, amelynek fullasztó atmoszférája, szorongató falai tökéletes katalizátorként szolgálnak az őrület és a paranoia felszínre kerüléséhez – ráadásul a lelki problémák egyik forrását a Halálkeringőben is diszfunkcionális apa-lány kapcsolat és gyermekkori traumák jelentik. A tartalmi párhuzamok mellett közös jellemzőként könyvelhető el a külső jegyekhez kapcsolódó alkotói hozzáállás is, főleg, ami a kameramozgást illeti, mivel a Halálkeringő képei ugyancsak erős formatudatosságról árulkodnak. A kiemelt jelentőségű események vagy párbeszédek állandó partnerévé válnak a jellegzetes körfahrtok, amelyek funkcionális szerepük, a szereplők, a tér bemutatása és élővé tétele mellett feszültséget teremtenek, valamint a belső tartalmat húzzák alá: maga a kamera is nyugtalanító, vészjósló keringőt jár.

Kamarafilmhez illően ez esetben is kiemelt szerephez jutnak a dialógusok, amelyekkel a forgatókönyvíró, Szabó István (nem azonos a Mephisto rendezőjével – A szerk.) nagyrészt jól bánik – szakmai tudása leginkább a szívét jéghidegen őrző, makacs könyörtelenséggel felvértezett lány és a megfáradt, zülléstől és bűntudattól bölccsé érett egykori vagány sokszor fanyar vagy éppen metsző riposztjainál érvényesül. A cselekmény alakításának azonban több gyenge pontja is akad. Az expozíció túlságosan informatív a további fordulatok számához és minőségéhez képest: a néző már a film első néhány percében kulcsot kap a titokhoz és hiába a megelőlegezett feszültség, mire a film utolsó harmadában visszatérünk a kiindulóponthoz, csupán beváltatlan ígéretek fogadnak. A látványos finálé is labilis talapzaton áll: a mexikói felállásban végrehajtott összecsapás kivitelezése és végkimenetele csak némi alkotói csúsztatással, vagy engedékeny, nézői oldalpillantással tekinthető elfogadhatónak.

Köves Krisztián Károly első nagyjátékfilmjében – csakúgy, mint a Szobafogságban – a takarék üzemmódban működő meglepetések mellett és a hagyományos zsánerkellékként szolgáló csavarok hiányában az alaptónust a thriller éjsötétje helyett az emberi dráma gyászszíne adja, ezzel együtt figyelemreméltó alkotásról van szó, még akkor is, ha a keringő helyét végül a helybenjárás veszi át a műfaji táncrendben.


HALÁLKERINGŐ – magyar, 2010. Rendezte: Köves Krisztián Károly. Írta: Szabó István. Kép: Dobóczi Balázs. Zene: Rakonczai Viktor. Vágó: Fiers Ádám. Hang: Bodza Ottó. Producer: Pataki Ági és Kovács Gábor. Szereplők: Dobó Kata (Elza), Kern András (Rusty), Lengyel Tamás (Alex), Mészáros Béla (Patrik), Újlaky Dénes (díjbeszedő). Gyártó: Filmpartners. Forgalmazó: Szuez Film Kft.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10044