KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Richard Nixon-merénylet

Köves Gábor

 

Színészi jutalomjáték, hatásos rendezés, árnyalt jellemrajz, karakteres képi világ – vitathatatlan erényei ellenére Niels Mueller filmje mégsem váltja be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket. Megtörtént eseményeken alapuló történetünk a közelmúlt egyik egynapos szenzációja, egy 1974-ben hamvába holt, pontosabban vérbe fojtott repülőgép-eltérítési kísérlet felé halad.

Samuel Bicke a Nixon elnök elleni merénylet szomorú szenzációjával akarta megalkotni élete főművét, mellyel végre nyomot hagyhatott volna a világban. Bicke két órába sűrített vergődésének nem lehet kétséges a kimenetele. Mivel a tragédia ténye már a kórkép felállítása előtt megállapítást nyer, a film tétje is alaposan csökken. A kérdés tulajdonképpen annyi, hogy rendező és színészei a vereségre kódolt kisember történetén keresztül mennyire hitelesen képesek felvillantani a mindenkori vesztesek mélyrepülésének stációit. Sean Penn mindvégig kiválóan adja Robert De Niro taxisofőrjének szolidabb változatát, a közmondásos szegény embert, akinek semmi se sikerül, aki akár a Fekete Párducokhoz is csatlakozna, csakhogy némi jelentőséget tulajdoníthasson magának. Bicke azonban minden akadályba belebukik: főnökeinek nem elég rámenős, a Párducoknak nem elég fekete, feleségének nem elég férfi, gyerekeinek nem eléggé apa, testvére szemében pedig egyszerűen csaló. A tragikus végkifejletet egyre közelebb hozó bukásokat Mueller kellően drámai epizódokkal illusztrálja: a lúzerség etalonja ölt testet a szemünk láttára, az élmény jóvoltából pedig mi magunk is megvert emberként távozhatunk a moziból. Talán éppen emiatt a túlságosan is egyértelmű igyekezet miatt érezhetjük úgy, hogy A Richard Nixon-merénylet mégsem az a maradandó műalkotás, aminek hinni szerettük volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8290