KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Az űrkommandó

Herpai Gergely

 

Milyen az, amikor egy számítógépes játék fő designere megrendezi akciójátékának filmváltozatát? Van már Street Fighter és két Mortal Kombat-mozi (ebből az egyik elviselhetetlen, a másik első része viszont határozottan szórakoztató), úgyhogy a játékokban nem túl gyakorlott nézőben, nagyjából egyenlő arányban keveredhet az előítélet és várakozás: hátha valami eredetit láthat? Bár ismeretlenül csenghet Chris Roberts, a Wing Commander játékok alkotójának neve, a számítógépes játékok világában mindenki tudja róla, hogy nem akárki. A látványos űrcsatákban bővelkedő: első rész kirobbanó sikert ért el, a Mark Hammilt és Malcolm McDowellt felsorakoztató harmadik pedig minden idők egyik legnagyobb költségvetésével elkészült interaktív mozijátéka volt. A soron következő i negyedik rész sikere után azonban Roberts többre vágyott: a Wing Commanderből ha törik, ha szakad, mozifilmet készít. Mivel a játékok sztárjai, Hammil és McDowell, nem szerepeltek a stáblistán, nemcsak a mozi, hanem a számítógépes játékok rajongói is kétkedve várták a végeredményt. Meglepő módon a Wing Commander nem emiatt lett gyenge alkotás. Roberts a forgatókönyv írása közben egyszerűen elfelejtkezett arról, hogy a Wing Commander-rajongókon kívül talán más is látogatja a mozikat. Bár már játszottam a sorozat egy-két részével, és elég jól ismerem sztorit, néha mégsem értettem kristálytisztán a történteket. Roberts nem vette a fáradságot, hogy a filmet az átlagnéző számára is érdekessé vagy érthetővé tegye. A látványos űrcsatáknál néha egyszerűen nem derül ki, ki lő kire és miért.

Ebben persze nem kis szerepe van annak, hogy a félelmetes főellenség, a „kilrathiak” (az egész háborút kirobbantó hatalmas ufó-macskák), csak a film vége felé jelennek meg, és akkor is úgy néznek ki, mintha maszkjaikat egy farsangi bál kukáiból válogatták volna össze. Szerencsére Blair, a sármos főszereplő, a film végén lepuffantja őket, s ezzel megmenti az egész emberiséget meg azt a pár szerencsétlen nézőt, aki a legújabb Star Wars-filmre várva betévedt a Wing Commandert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4574