KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Saigon

Báron György

 

Ha valaki már legalább három krimit látott életében, az első tizenöt perc után pontosan tudja, ki a hat vietnami prostituált gyilkosa: az természetesen, aki minden gyanú fölött áll. Ettől egyre gyanúsabbá válik, s gyanúnk a film végére megnyugtatóan beigazolódik. Ugyanígy kitalálható előre minden más is ebben a sok pénzből készült, szupercsillogó mozgóképi zagyvalékban. Ha például a rosszfiút a rendező díszes katedrálüveg ablak elé állítja, senki nem lepődik meg, hogy a férfit pillanatokon belül lelövik: fotogén dolog lövéstől találva szép ablakon átal kizuhanni. Legföljebb annyi találgatni valónk marad, vajon a szépséges novícia, ki oly járatos a szexuális alvilágban és a négybetűs szavak szótárában, testi vagy csak lelki segítséget nyújt marcona hősünknek – a kép itt finoman elúszik, nem akarván megsérteni a vallásosabb krimirajongók érzéseit. A novícia, kit később apácává avatnak, egyébiránt francia, s ez jól mutatja a filmkészítők internacionalizmusát. Rajta kívül ugyanis a rosszfiúk és a jófiúk egyaránt amerikaiak, ami legföljebb azért meglepő egy amerikai filmben, mert történetesen Vietnamban játszódik, pontosabban a hajdani Dél-Vietnamban, Saigonban, az amerikai megszállás éveiben. Nehéz hát a vietnamiakat kihagyni belőle, de ez a Vietnam-tárgyú amerikai filmek készítőinek mindig sikerül (lásd még Szakasz, Apokalipszis, másfelől Rambo). E filmes vietnami háborúban rendre jó amerikaiak harcolnak rossz amerikaiak ellen, tudomást sem véve a kicsi, sárga, makogó, angolul rosszul beszélő helybéli statisztákról, akik még igazi ellenfélnek sem alkalmasak, nemhogy hősnek. Áldozatnak legföljebb, kiknek hullája fölött megküzdenek a pozitív jenkik a negatívokkal. Igaz, ezúttal egy kollaboráns dél-vietnami rendőrtiszt is becsörtet néha a képbe, ő azonban engesztelhetetlenül utálja az amikat, később pedig ennél nagyobb gazemberségekre is képes, jócskán akadályozva a jó megszállók harcát a rosszak ellen. Ám mindhiába, mert hőseink győznek, a gonoszt eléri végzete (lásd még: katedrálüveg), s a néző lelke fölszabadul. Maga Vietnam csak valamivel később, amikor már a leggerincesebb amerikai hőst is kiűzik a filmkép hátterében föltűnő kis sárga férfiak és asszonyok, filmen kívül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/05 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4351