KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Renegátok

Gáti Péter

 

Az amerikai film már-már ki-apadhatatlannak tetsző „indianos” vonulatának eme párját ritkító újabb állomása láttán máshoz sem érez kedvet az ember, mint a kajánkodó megjegyzéshez: ilyen indiánok pedig nincsenek. Nem mintha a nagyvárosi rablópandúr téma elrongyolt motívumaiból összehordott történet sápadtarcú hősei jobban járnának: ők ugyanis a filmes krimik rezervátumának jól ismert őshonos figurái.

Jack Sholder rendező opusza annyira ötlettelen és minden – hullahegyekkel, autós ámokfutásokkal és ripityára lőtt kirakatüvegekkel tarkított – látszat ellenére annyira vérszegény cselekménnyel megvert, hogy a korrumpálható rendőrök, a gonosz ékszerrablók és az ezúttal ismét magányos zsaruval szövetkezve őket üldöző hallgatag rézbőrű párviadala unalmasabbra sikeredett, mintha valaki a kamera elé állva, monoton hangon egyszerűen csak felolvasta volna a forgatókönyvet. Egyetlen „színfoltja” ennek a futószalagon gyártott terméknek az indiános „népi motívum” kirívó hamissága. A kevés szavú, hagyományőrző, szilárd erkölcsi érzékű, bátor és rettenthetetlen indián közhelyét a rendező olyan tökélyre fejlesztette, hogy – feltehető szándékai ellenére – a nézők már-már vígjátékra fognak gyanakodni. A Renegátok című filmen azonban még ez sem segít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4203