KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Mimic – A Júdás faj

Géczi Zoltán

Mimic – amerikai, 1997. Rendezte: Guillermo del Toro. Szereplők: Mira Sorvino, Jeremy Northam, Giancarlo Giannini. Forgalmazó: Independent. 101 perc.

 

A Miramax szempontjából Guillermo del Toro első amerikai filmje kereskedelmi kudarc volt, így a producerek visszavonták a hosszú távú együttműködésre vonatkozó ajánlatot. A box office csalódás megakasztotta, de szerencsére nem törte derékba a mexikói fenegyerek hollywoodi karrierjét, így ma már a rajongók sem neheztelhetnek az R-kategóriás horrorfilmre; utóbb megtanulták méltányolni a nyolcvanas évek zsánertiszta darabjainak eme átgondolt, eredeti ötletekkel dúsított, nívósan kivitelezett változatát.

Del Toro megveszekedett szerzői filmes, így a Mimic forgatókönyvét is átdolgozta, s bár az erős produceri kontroll nem vált éppen javára a műnek, sikerült stílust, szívet és lelket csempészni a történetbe. Miközben a kortárs horror mestere látványosan demonstrálja alkotói fétiseit („Rovarok, mechanikus szerkezetek, szörnyek, sötét helyek és meg nem született dolgok”), olyan színészeket dirigálhatott, mint Josh Brolin, Jeremy Northam és Giancarlo Giannini, a főszerepet pedig a kilencvenes évek legklasszabb jócsaja, Mira Sorvino kapta. Del Toro fegyelmezett őrülete főként az utolsó félórában uralkodik el a vásznon, a földalatti túlélőhorror-felvonás a mozi legerősebb része, ugyanakkor az expozíció is szépen felépített. Miután a rendező nagy barátja az analóg megoldásoknak, következetesen kerülte a CGI használatát; bár a forgatás ideje éppen egybeesett a számítógépes képalkotási módszerek robbanásszerű terjedésével, ő kitartott a hagyományos trükktechnika, a bábok és a fizikai díszletek mellett. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a Mimic oly sok más filmmel szemben ma sem hat meghaladottnak vizuális szempontból, a mutáns óriásrovarok terrorja maradéktalanul érvényesül, a sötét és mocskos metróalagutak szemcsés képei garantálják a klausztrofóbiát.

A Mimic remek B-horror, mégis akad egy nem esztétikai természetű szépséghibája. Del Toro többé-kevésbé épen került ki a producerekkel folytatott harcokból, de mint az utóbb kiderült, Harvey Weinstein a forgatás során zaklatta az isteni Mira Sorvinót, aki nem volt hajlandó szexuális szolgáltatásokat nyújtani számára, ezért a Miramax atyaúristene a rákövetkező években aljas aknamunkával lehetetlenítette el a nagyszerű színésznő karrierjét.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14167