KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A fehér grófnő

Pápai Zsolt

The White Countess – amerikai, 2005. Rendezte: James Ivory. Szereplők: Natasha Richardson, Ralph Fiennes, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: GHE. 131 perc.

 

A brit film doyenje, James Ivory életműve a kevéssé eredeti, mégis minőségi filmek gyűjteménye: mívesen kivitelezett munkák ezek, tűpontos színészi jelenléttel, csodás miliőépítéssel és pazar díszletekkel dolgozó produkciók, melyek tehát minden felszíni elemükben ragyogóak, csak éppen – talán a Howards End és a Napok romjai kivételével – jobbára nélkülözik az igazi mélységet. Díszes melodrámák, melyekből éppen a dráma hiányzik, ezért lett Ivory neve mára a színvonalas szépelgés szinonimája.

A másfél évtizede készült A fehér grófnő sem árnyalja a direktorról kialakult képet. A harmincas évek derekán, a japán invázió előestéjén, Sanghajban játszódó film az emigráns orosz arisztokrata hölgy, Szófia (Natasha Richardson) és a kislányát és szeme világát egy merényletben vesztő diplomata, Todd Jackson (Ralph Fiennes) kapcsolatát mutatja be. A két eltérő világból érkezett figura viszonyának vizsgálata sokat ígér, de valahogy mégsincs a történetnek tétje: a hősök traumái alig érintik meg a nézőt, érzelmeik átélhetetlenek, és amikor végre születik egy igazán nagy drámai potenciállal kecsegtető pillanat, a rendező azt is kiaknázatlanul hagyja. (Szófia Hongkongba költözne családjával, de nincs pénze az utazásra, ezért az őt imádó Toddtól kér kölcsön, aki annak ellenére ad neki, hogy tudja, a nő itt fogja hagyni őt. Az egész film felépíthető lett volna erre a dramaturgiai szempontból sok kifutást engedő szituációra, ám Ivory nem él a lehetőséggel: néhány percet szentel a helyzet elemzésének).

A (film)idő ólomlábakon jár, számos jelenet és dialógus egész egyszerűen feleslegesnek tűnik, a cselekmény fordulatai alig okoznak meglepetést. Izgalmakat csak Christopher Doyle operatőr szállít, aki valóban remek munkát végez, okosan eltorzítva gyakran onirikussá alakítja a képet, néha pedig olyan finoman svenkel, hogy szinte simogatja a színészeit a kamerájával.

Extrák: Audiokommentár a rendező és Natasha Richardson közreműködésével, két werkfilm, tisztelgés Ivory munkatársa, a 2005-be elhunyt Ismail Merchant előtt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14015