KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gotti

Benke Attila

Gotti – amerikai, 2018. Rendező: Kevin Connolly. Forgatókönyv: Lem Dobbs, Leo Rossi. Kép: Michael Barrett. Szereplők: John Travolta (John Gotti), Spencer Lofranco (Gotti fia), Kelly Preston (Victoria Gotti), Stacy Keach (Neil Dellacorce), Pruitt Taylor Vince (Angelo Ruggiero). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films. Forgalmazó: Big Bang Media Kft. Szinkronizált. 105 perc.

 

Akár a valódi Al Caponét és a fiktív Don Corleonét, úgy gyilkosságai és piszkos ügyei ellenére a nyolcvanas években csúcsra törő New York-i John Gottit is igencsak kedvelte a nép a látszólagos közbiztonság megteremtése miatt. A sztárbűnöző élettörténetében benne volt egy izgalmas gengszterfilm lehetősége, azonban a John Travolta nevével fémjelezett Gotti sajnos nem lett az.

A maffiavezér életét már több dokumentum- és játékfilm feldolgozta, a leghíresebb a HBO által gyártott 1996-os Gotti, melyért a címszereplőt alakító Armand Assante méltán kapott Emmy-díjat. Kevin Connolly aktuális gengszterdrámája a HBO-tévéfilmmel ellentétben nem annyira a bűnöző felemelkedés-bukás történetére, hanem John Gotti és családja (legidősebb fia) kapcsolatára helyezi a hangsúlyt. A legújabb Gotti az időben ugrálva mutatja be a vezér hatalom felé vezető útját, a hírhedt Gambino-szindikátus megszerzésének folyamatát és a nagyfőnök bukását. Ám A keresztapát vagy a Nagymenőket idéző párhuzamos vágásokon és John Travolta megnyerő, bár egyoldalúan agresszív alakításán kívül semmi érdekes nincs a Gottiban. A film alkotói nem tudták eldönteni, hogy a Nagymenőket, A keresztapát vagy az 1983-as A sebhelyesarcút tekintik mintának a főhős megírásakor, és abban sem voltak biztosak, hogy családi gengszter-melodrámát vagy kemény szindikátusfilmet szeretnének készíteni. Ráadásul a Gotti híján van egy erős antagonistának, így amit a címszereplő professzionális életében tesz, súlytalan, sőt unalmas. És a gengszter hezitáló fia is egydimenziós karakter, ezért az őt alakító Spencer Lofranco sem tudja érdekessé tenni a figurát, mindvégig kétségbeesett arccal bámul Travoltára. Vagyis John Gotti nevével ellentétben ez a gengszterfilm valószínűleg gyorsan eltűnik a süllyesztőben, és a Szombat esti láz egykori sztárjának, John Travoltának a Ponyvaregény után nem ez lesz a második nagy visszatérése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13742