KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Négyen a bank ellen

Benke Attila

Vier gegen die Bank – német, 2016. Rendező: Wolfgang Petersen. Író: Ralph Maloney, Tripper Clancy. Kép: Daniel Gottschalk. Zene: Enis Rotthoff. Szereplők: Til Schweiger (Chris), Matthias Schweighöfer (Max), Michael Herbig (Tobias), Jan Josef Liefers (Peter), Thomas Heinze (Schumacher), Antje Traue (Elisabeth Zollner). Gyártó: Hellinger / Doll Filmproduktion, Warner Bros. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 96 perc.

 

Nagy (bank)rablásokról szóló heistfilmeket (Aszfaltdzsungel, Gyilkosság, Kutyaszorítóban) készíteni hálás feladat, mert bennük az izgalmas akciók mellett a karakterek háttértörténetének kidolgozásával társadalomkritikát is meg lehet fogalmazni. Tíz év kihagyás után a Hollywoodban dolgozó Wolfgang Petersen (A tengeralattjáró, Poseidon) is a heist komikus változatával, a caperrel (A nagy balhé, Fogd a pénzt, és fuss!) tér vissza a nagyvászonra és Németországba Ralph Maloney The Nixon Recession Caper című regényéből készült Négyen a bank ellen című filmjében.

Petersen már 1976-ban is feldolgozta a történetet, mely jó alapanyag egy szatírához, mivel egy napjainkban is ismerős és bosszantó jelenségről mesél. Négy, teljesen különböző társadalmi hátterű és mentalitású férfi (Chris, Max, Tobias és Peter) arra kényszerül, hogy összefogjanak egy bank vezetője, Schumacher ellen, aki csúnyán átverte a csapatot egy pénzbefektetéssel. Az elkeseredett befektetők a bosszút egy bankrablás formájában képzelik el, ám nemcsak Schumacherrel, hanem a dörzsölt és vonzó nyomozónővel, Elisabeth-tel is számolniuk kell.

Minthogy a pénzügyi csalások nemcsak Magyarországon, de szerte a világon ismerősek, így a Négyen a bank ellen akár frappáns bűnügyi szatíra is lehetett volna. Ám a javarészt ártalmatlan (altesti) humor súlytalan bohózattá silányítja Wolfgang Petersen művét. Petersen sajnos megelégedett a jól bejáratott capersablonok, például az egydimenziós típusfigurák (Chris a keményfiú, Max a nagyszájú szépfiú, Peter az agy, Tobias a félénk okostojás, Freddie a femme fatale stb.) felsorakoztatásával. A Négyen a bank ellen kiszámítható és primitív modern népmese, melyet Petersen divatos videóklipes stílusban valósított meg, így ez a nem túl nagy balhé másfél óráig szórakoztató, a moziból kilépve azonban hamar felejthető.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/10 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13395