KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelmes sms

Kovács Kata

SMS für Dich – német, 2016. Rendezte: Karoline Herfurth. Írta: Sofie Cramer regényéből Andrea Wilson, Malte Welding, Anika Decker és Sophie Kluge. Kép: Andreas Berger. Zene: Annette Focks. Szereplők: Karoline Herfurth (Clara), Friedrich Mücke (Mark), Nora Tschirner (Katja), Frederick Lau (David), Katja Riemann (Henriette). Gyártó: Hellinger / Doll Filmproduktion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 107 perc.

 

A 33 éves Karoline Herfurth bemutatkozó nagyjátékfilmjének első jelenete egy magával ragadó slágerrel indul (Paolo Conte: Via con me), amely egy másik német rendezőnő, Sandra Nettelbeck Bella Martha című filmjéből is ismerősen cseng. A melodráma és a romantika elegye mindkét film, ám más-más arányban: míg a Bella Martha igazán egyedi hangvételű szerzői debütálás volt, a Szerelmes SMS műfaji indíttatása jóval erőteljesebb, komor alapszituációja felhőtlen, majd kissé üres romkomba vált át.

Adott a drámai kiindulópont, hősnőnk, Clara egy, a szeme láttára történt balesetben veszíti el vőlegényét, majd némi idő elteltével, minthogy továbbra sem tud szerelme emlékétől megválni, úgy dönt, sms-eket fog küldeni a halott férfi telefonszámára, hogy lassan búcsút vegyen tőle. Szó sincs azonban romantikus vígjátékba oltott kísértetfilmről, és a digitális kor vívmányai sem különösebben hatnak az elsősorban színésznőként tevékenykedő Herfurth (Fák jú, Tanár úr!) rendezői világára: a Tinder, a Facebook és az online társkeresők inkább csak távoli galaxisok a filmben, álmodozó tekintetű, hipszter fazonú, bohókás hősnője (a rendezőnő alakításában) mintha a kilencvenes években ragadt volna, sms-ekben társalog, mesekönyveket ír egy kis hernyóról, második szerelme pedig egy nyomtatott lap újságírója. A kissé nyögvenyelős, mellékszereplőkkel és -szálakkal jócskán telezsúfolt történet belebukik a tragikusan komor indítás és a plafonig ugráló happy end összekötésébe. Pedig Herfurth-ból akár lehetne a németek Julie Delpy-je is – ahhoz azonban jóval eredetibb humorra és nagyobb szókimondásra volna szüksége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13321