KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A szépség és a szörnyeteg

Sándor Anna

Beauty and the Beast – amerikai, 2017. Rendezte: Bill Condon. Írta: Evan Spiliotopoulos, Stephen Chbosky. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: Alan Menken. Szereplők: Emma Watson (Belle), Luke Evans (Gaston), Dan Stevensen (a Szörnyeteg) Ewan McGregor (Lumiére), Ian McKellen (Cogsworth). Gyártó: Mandeville Films, Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 129 perc.

 

Az elmúlt években a Disney sorra készíti el klasszikus rajzfilmjei élőszereplős remake-jeit.  Kérdés, hogy ezek hozzáadnak-e a filmélményhez, azaz, hogy a bevételen túl fel tudnak-e mutatni bármit, ami az újrázás mellett szól. Bill Condon A szépség és a szörnyetegje ilyen szempontból a sikertelen próbálkozások közé tartozik. Nem több egy jó beállításokkal felvett, de fantáziátlanul teátrális és mesterkélt Broadway-musicalnél, amely mellőz minden potenciális önreflektív vagy játékos elemet. Nem is a dalok nyomják agyon a történetet, hanem a felszínes koncepció. A mese kulcsfeszültsége az, hogy a körülmények ellenére sikerül-e közel kerülnie egymáshoz a két főszereplőnek annyira, hogy a lány beleszeressen az elátkozott hercegbe. Valójában ennek a folyamatnak a hiteles ábrázolásán áll vagy bukik minden feldolgozás sikere, és ezt a maga eszközeivel a 1991-es rajzfilm egészen szépen meg is ugrotta. Az élőszereplős változat viszont visszavág ebből a fókuszból, hogy helyette sekélyes vulgár-pszichológiával fejtegesse a szereplők élettörténetét, mintha ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy hipp-hopp egymás karjai közt találják magukat.
Mindezen nem segít, hogy Emma Watson színészi eszköztára sem sokat fejlődött a Harry Potter óta, még a rajzolt Belle arcjátéka is több érzelmet fejez ki, mint az övé.  Persze, ott a kikacsintás, hogy éppen a női jogi aktivista Watson játssza el a protofeminista Belle-t, de ezen kívül mást nem tud felmutatni. A szörnyeteg hasonlóan járt, bár Dan Stevens mimikáját a steril CGI semmisíti meg. A show-t egyértelműen a bájgúnár Gastont alakító Luke Evans és a haverja lopják el, akik lubickolnak a szerepükben. A film súlytalanságát pedig jól illusztrálja, hogy a finálét leszámítva egyedül Evansék jelenetei azok, ahol érezhető színészi jelenlét. A többi csupán szépséges, papírmasé díszletek és figurák sokasága a színpadon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13199