KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szövetségesek

Tüske Zsuzsanna

Allied – amerikai, 2016. Rendezte: Robert Zemeckis. Írta: Steven Knight. Kép: Don Burgess. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Brad Pitt (Max), Marion Cotillard (Marianne), Lizzy Caplan (Bridget), Jared Harris (Heslop). Gyártók: GK Films / ImageMovers / Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

A „sztár mint szerző” jelenség nyomán az álomgyári rendszerben olykor színfalak mögötti magánéleti konfliktusokból is kovácsolható hatékony nézőmágnes – a legújabb példa a Szövetségesek, amely hollywoodi jóslatként vetíti előre egy látszólag álomba illő csillagpáros házasságának csúfos bukását. A II. világháborús, szerelmi kémtörténet hőse Max Vatan hírszerző tiszt, az angol titkosszolgálat egyik első számú profija, akit egy főnáci elleni, casablancai merénylet kapcsán a francia ellenállás leglenyűgözőbb tagjával, a végzetes szépségű Marianne-nal sorsolnak össze. A találkozásból nemcsak sikeres akció, de eszményi frigy is születik, boldogságukra azonban árnyékot vet a gyanú, amely szerint a nő évek óta kettős ügynökként tevékenykedik.

A film motívumok szintjén egyértelműen a Mr.és Mrs. Smith egymásnak feszülő bérgyilkos párját idézi meg, a reflexiós háló azonban még ennél is sűrűbb szövésű. A kémfilm műfaji elemei eleve utalnak a filmkészítésre, hősei rendre szerepjátékra kényszerülnek, így az akció és forgatás közti párhuzam is adja magát – ráadásul mindkét világban veszélyforrás lehet a szakma és a magánélet összekapcsolása. Cotillard egyszerre jelenik meg a vásznon kifinomult Jolie-alteregóként és ragyogó vetélytársként – a két film pedig, A tengernél című, Jolie által írt és levezényelt (erősen szerzői ihletettségű) kapcsolati drámával kiegészülve, és a háttérben lezajlott Pitt-Jolie válság tükrében, afféle háromszínű házasság-trilógiát képez. A Szövetségesek minőségében messze kiemelkedik társdarabjai közül, még a giccs határán egyensúlyozva is: néhány tisztes munkával kidolgozott, feszültségteli kulcsjelenetnek, az izgalmas műfajváltásnak, a bársonyos szépségű képeknek és a Cotillard-féle varázslatnak köszönhetően nemcsak sokadik Casablanca utánérzés – összességében jóleső, régimódi moziélményt hagy maga után.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13046