KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az ötödik kerék

Nevelős Zoltán

L’ultima ruota del carro – olasz, 2013. Rendezte: Giovanni Veronesi. Írta: Ugo Chiti. Kép: Fabio Cianchetti. Szereplők: Elio Germano (Ernesto), Alessandra Mastronardi (Angela), Ricky Memphis (Giacinto), Sergio Rubini (Fabrizio). Gyártó: Fandango / Ogi Film. Forgalmazó: Cinenouvo Kft. Feliratos. 112 perc.

 

Vagy egy tucat kevéssé emlékezetes komédia után Giovanni Veronesi ismét az olasz vígjátékok nemes, de már rég megfakult hagyományait igyekszik feleleveníteni egy kisember életének szűk két órába foglalt elbeszélésével. Ernesto számára az apja árnyékában eltöltött gyermekkor után – húszas éveiben is kárpitos apja segédjeként dolgozik – az jelenti önállóságának kezdetét, hogy sikerül megszereznie – egy családi jótevő közbenjárásával – egy sokak által áhított fix állást, amire teljesen alkalmatlan. Végül bútorszállító vállalkozóként áll a maga lábára, de amikor egészségügyi okból váltania kell, ismét egy összeköttetés adta lehetőség segíti ki: egy gyanús üzelmeket folytató cég lótifutija lesz.

Az Az ötödik kerék háttérben időről időre feltűnnek az olasz közélet jelentős eseményei Aldo Moro meggyilkolásától az 1982-es focivilágbajnoki győzelmen és Craxi bukásán át a Berlusconi-éráig. Mindez elsősorban az olasz közönség számára jelent nosztalgikus töltést és „mindez rólunk szól”- élményt, habár a közéletet behálózó korrupció témája a protekcionizmusban szintén jeleskedő magyar társadalomban is ismerős lehet. Az ambiciózus vállalás, egy élettörténetbe sűríteni egy nemzet majdnem fél évszázados történelmét, végül nem lép túl a múltidézés nosztalgiáján és a politikai-társadalmi átalakulások jelzésszerű felvillantásán; a katartikus fordulatot Veronesi és írótársai maguk is kisemberünk személyes fejlődéstörténetéből bontakoztatják ki. Ahogy Ernesto jóformán egyetlen jó húzása az életben a párválasztás volt, amikor egy elképesztően balga udvarlás után sikerül elvennie a szép, kedves, de hozzá illően butuska Angelát, úgy a keserédes történet végkifejlete is a családi boldogságban talál nyugvópontot egy banális, de jószándékú tanulsággal. Elio Germano a főszerepbeli remek alakítása mellett olyan veterán nagyságok, mint Sergio Rubini és Alessandro Haber epizódalakításai emelik a produkció fényét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11894