KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Web-mozi

YouTube vs. Televízió

Csatornaváltók nemzedéke

Karkus Zsolt

Az internetet szökőárként elárasztó amatőr képgyártás a szocializáció tömegmédiumoktól független színtereit hozta létre.

Az ezredforduló környékén felnőtt generáció tagjai voltak talán az utolsók, akik még az esti televíziós fősodorból meríthették mindennapi közös médiaélményeiket, nemritkán szüleikkel együtt. Ma a gyerekek online műsorfolyamokat követnek és osztanak meg, ám ezekből a technogenerációs szakadék túloldalán szemlélődő felnőttek vajmi keveset észlelnek. Ideje a körültekintésnek.

 

*

 

A televízió lesz a mozi halála típusú médiateoretikai jövendölések beteljesülése még várat magára, mert a vetítőtermek közösségi és egyben szakrális élménytere nem teljesen csereszabatos a privát-hétköznapi szféráéval. Az aktuális kérdés inkább az, hogyan alakul az új kihívó, az internetes tömegkultúra és a hagyományos televíziózás otthoni képernyőkért folytatott küzdelme.

 

 

Kultúrák találkozása

 

Ahogyan a biológiai, úgy a kulturális evolúcióban is megtörténhet, hogy egy új organizmus az ősibbet bekebelezve nem megsemmisíti, hanem integrálja azt. E sajátos és úgy tűnik elkerülhetetlen endoszimbiózis következménye a televíziós és internetes tömegkultúra közeledése. Technikai oldalról ez a képalkotó eszközök fokozódó integrációja, azaz, hogy egy adott készülék alkalmassá válik más eszközök funkcióira, miközben kommunikálni is képes velük, mai kifejezéssel élve: okos.

A tartalmak elérési módja is gyökeresen átalakult: a televíziók rigid műsorrendjét az IPTV-adásfolyamok és az online videótékák (az USA-ban a torrentforgalmat is sikeresen háttérbe szorító Netflix és Hulu) választékának rugalmas kezelhetősége váltotta fel. Ugyanakkor a kibertérben uralkodó hozzáférési szabadság sem feltétlenül örömteli, hiányzik belőle a tévés adásrend időt strukturáló, repetitív jellege. A videómegosztók tartalmainak időzítése így egyre inkább agendát követ: bár feltöltőjük máshogy is tehetné, kiszámíthatóan azonos időpontokban igyekszik közzétenni websorozata részeit.

A smarttévén böngészhető világháló és a tableten futó online tévéadás hibridizált világát kiszolgáló két ellenpólus, a professzionális média és a filléres, minden apparátust nélkülöző YouTube-dokumentarizmus óvatos tartalmi hasonulása is kitapintható. Míg a tévés programokat ellepi a privát szférába betekintés csalfa illúzióját kínáló amatőrszereplős scripted reality ál-valóságshow-k áradata, a videómegosztó ablakából a mindent megmutatás kezdetleges mámorában fogant party-filmecskék, pixelzűrös családi videók és cirkuszba illő magánszámok tömkelegét kiszorítják a még mindig házilagos, de már szerkesztett, koncepcionális elemekkel megerősített full-HD filmes szekvenciák.

 

 

A médiademokrácia üzleti modellje

 

A mozgókép történetének egyik figyelemre méltó trendje, ahogyan a film egyre közelebb került befogadójához: a moziból a nappalinkba, majd egyenesen a tenyerünkbe költözött, alkalmas eszközzel ma már bárhol velünk lehet. Ezzel együtt a korábbi privilégiumok is megszűntek, a mozgóképnek már nemcsak nézői, hanem operatőrei, vágói, sőt forgalmazói is mi magunk lehetünk. A YouTube sikerének kulcsa a filmkészítők világegyenlőségének ígérete, az a havi több mint egymilliárd látogatót vonzó felület, amelyen ingyenesen tehetők közszemlére bárki mozgóképes produktumai.

A televíziós műsorok nézettségének extrapoláción alapuló becsléseivel szemben a videómegosztó visszacsatolása azonnali, pontos és kíméletlen. A látogatottságot számláló méri, s az alkotó soha nem látott közelségbe kerülhet nézőjével: a közönség tetszésreakciói vagy éppen utálkozásai valós időben jelennek meg. A számok manipulálhatóságának vádja rendszeresen felmerül, ám mivel a YouTube a hirdetésbevételeinek egy részét a nézettséggel arányosan visszaosztja szerződött felhasználóinak, érdekeltté teszi magát a verseny tisztaságának fenntartásában. Ez a piaci modell a rendszerbe belépőket minél több és minél népszerűbb anyag feltöltésére ösztönzi, voltaképpen amatőr kereskedelmi netcsatornák tömkelegét generálva ezzel – Magyarországon is.

 

 

Digitális átállás

 

Itthon a 30 év alattiak fele naponta rákattint a YouTube felületére és átlagosan napi egy-másfél órát el is tölt ott. Ez alig kevesebb, mint a televíziós programokra fordított idő, s az olló rohamosan zárul, a népszerűbb YouTube csatornák napi letöltéseinek száma már ma is meghaladja a kábeltévés műsorok többségének nézettségi adatait. A szerkesztett, médiatörvénnyel rendszabályozott mainstream vizuális média napról napra veszíti hadállásait, s egy mai tizenéves megregulázásához hovatovább nem a tévézéstől, hanem az internettől eltiltás a hatékonyabb eszköz.

A YouTube-on lógni szabadidős tevékenység, elég rátekinteni a világ ezer legnézettebb csatornájának zene, PC-játék, humor és szórakozás uralta tematikus kínálatára, ami a hazai helyzetet is jellemzi. A legtöbb kattintás nálunk is hivatalos zenei kiadók csatornáin gyűlt össze, de a feliratkozókért (virtuális előfizetőkért) folyó versengés élmezőnyét amatőr performanszok adják. Ezek napi több tízezres látogatottsága messze nagyobb, mint amire egy mainstream médiaműhely produktuma általában számíthat; e tény már önmagában elemzésért kiált.

 

 

A magyar YouTube favoritjai

 

A kreatív tinédzserek és a többi, munkájával kitűnni vágyó hálófüggő videómegosztón vívott nemes rivalizálása nálunk is kitermelte a legnagyobb érdeklődésre számot tartó csatornákat. Érdemes körülnézni közöttük: a felszíni médianyilvánosság alatt benépesülő aréna a fenti világ harsány antitézise.

A HerbyTV egy vidéki panellakás életének hiperrealista dokumentációja, követői valóban egy tévés műsorfolyam illúzióját kapják. A kereskedelmi tévécsatornákon is kurrensnek számító dokureality zsáner (Családi titkok, Éjjel-nappal Budapest) a HerbyTV-n azonban sokkalta személyesebb, nyersebb, obszcenitástól sem mentes. A sorozat a már jócskán felnőtt, de hátrahagyott kamaszkorát a jelenben megélő főhős keresetlenül kamerába mondott életküzdelmeit sűríti össze. Ellenpontozásként a geek modorban tutorialnak becézett főzőműsorok, cigarettafüstös egzisztencialista töprengések, PC-játék bemutatók, továbbá egy szabad szájú animációs sorozat alkotják a portfóliót. A show bevallottan az agorafóbiától szenvedő főhős kapcsolatteremtési kísérlete a külvilággal; csupán az aggasztó, hogy önterápiája közben kiskorú nézői vitatható referenciájává válik.

A DumaRagu animációs sorozata a televízióban is reneszánszát élő stand-up comedy és egy videoblog unikális elegye. Készítője a beszélő fej ősi toposzát éleszti újra: digitális alteregója egy rajzolt símaszk mögül szólal meg, s a műfaj szabályai szerint a megélt vagy kitalált vérbő történeteibe önmagát helyezi bele, majd így születő reflexióit vásári komédiások hangfekvésében zúdítja közönségére. Álarca a bohócmaszk modern megfelelője, s a párhuzam nem csak ebben áll. Az Arc Nélküli Manus, ahogyan magát nevezi, kérdezz-felelek (mai internetes változatában: ask.fm) attrakciókban is exponálja magát, a nézők kérdéseire adott vitriolos riposztjai önálló műsorfolyamot képeznek a szérián belül.

Az első hallásra nem túlságosan videókompatibilis sorozat vonzereje éppen abban áll, hogy a választott műfaj eszköztelenségének hézagait vizuális gegekkel tölti ki: a háttér és a maszk színváltozásai, az önálló életet élő szemöldök és a többi szigorúan két dimenzióban animált alakzat a mondanivaló hatásos aláfestései. Szomorúvá akkor válik a történet, amikor az énközlés vágyának súlya alatt a szerző felelősségérzete elhalványul, s például a magasművészet értelmetlenségéről szőtt szónoklataival percek alatt épít újra nézőiben iskolaévek hosszadalmas munkájával lebontott falakat.

A PamKutya csatorna karriertörténete az internet mozgóképes forradalmának külföldön már lefutott első hullámát, a tizenéves, ösztönből videózó fiatalok bombasztikus sikereit idézi. A névadó eb kezdetben videótrükkökkel tűzdelt abszurd történetek, valójában ügyesen parafrazeált hollywoodi filmek (Eredet, 127 óra, Fekete hattyú) főszereplője. Később a komikus duók archetípusát idéző két emberszereplő is előlép, egyebek mellett popslágerek parodisztikus átirataival. Többmilliós nézettséget szállító sikerük forrása nem egyszerűen a műfaj eredendő popularitása (a tengerentúlon a Key of Awesome tört fel hasonló produkciókkal), hanem legalább annyira a páros szokatlan antisztár attitűdje: a komikus jelmezként is funkcionáló öltözetük és napszemüvegeik valójában anonimitásuk fedezékei. Ez az álca itt nem bohóc kellék, hanem Zorro-maszk, Pókember-gúnya: a népszerűség záloga a celeblét béklyói nélkül.

Az inkognitó segít levetkőzni a műfajba kódolt parazita gesztusokat is: a PamKutya paródiák jelrendszeréből hiányzik a kiszemelt előadók személyeskedő gúnyrajza, helyét az eredeti klipek modorában koreografált jelenetekre illesztett szociokritikai élű szövegkönyvek veszik át. Így lesz a toplistás rapslágerből a hitelcsőd decens tantörténete, vagy a Facebook-függőség szatírája, s úgy általában a sorozatból a helyenként túladagolt didakszis ellenére is a nevelve szórakoztatás iskolapéldája.

A filmkritikai véleményblog keresett műfaj, legtöbben a Hollywood Hírügynökség csatornáján követik. A tudatosan épített brand központi eleme a szerkesztő-műsorvezető hiperaktív one-man-show-ja. Kvintesszenciája az a felismerés, miszerint a tömegfilmek kritikai elemzései csak kellően populáris csomagolásban juttathatók el eredményesen e filmek fogyasztóihoz. A hadarva gesztikulálás másoknál (Jeremy Jahns vagy Philip DeFranco) is bevált manírja, az időnként elnagyolt műértelmezés hiányosságait jótékonyan elfedő hirtelen vágások attraktivitása, és nem utolsósorban az elemzett filmet a szerző humanisztikus világképének értelmezési keretébe helyező felvezető részek kulcsingerekként vonzzák a szubjektív megközelítésmódra fogékony célközönséget. A mozik látogatottságához mérten kritikus tömeg, heti százezer néző várja az újabb bemutatókat, egyre kevésbé lehet tehát közömbös, melyik hollywoodi produkció és hogyan kerül bele a sorozatba.

A YouTube univerzumának legnehezebben értelmezhető objektumai a gameplay csatornák, létezésük ugyanis eleven bizonyossága annak a különös ténynek, hogy PC-játékokat nézni akár érdekesebb lehet, mint játszani. Pingvinharcos, Zsdav és követőik fáradhatatlanul építik virtuális világaikat, az eszközül szolgáló számítógépes játékaikat esetenként gyalázzák, máskor istenítik, vagy egyszerűen csak belakják. Az Otherworld és Játékpartizán a különféle fantáziavilágok természetszerű találkozásai: játékbemutatóik között jól megfér néhány movie review is.

 

 

A pixel-örökkévalóság igézete

 

Az internetet szökőárként elárasztó amatőr képgyártás a szocializáció tömegmédiumoktól független színtereit hozta létre; s váratlan fordulatként a világháló ifjú nézői a mozi és a televízió digitálisan tuningolt képeitől elfordulva lelkesedéssel adóznak kortársaik ügyetlenül editált natúrfelvételeinek, majd befogadói szerepkörükből maguk is egyre gyakrabban kilépnek. Mint a jonasonsMovies két kaliforniai amatőrfilmese, akik a Toy Story egész estés történetét forgatták újra, papírdobozokkal és drótokkal mozgatott bábokkal, hogy így juthassanak el a Pixar stúdiójába, és persze a YouTube-halhatatlanságba.

Az internet és televízió közötti átjárókon azonban nem egyforma a tülekedés: miközben a tévécsatornák számára fontos, hogy az interneten is megoszthatók legyenek valamilyen formában, a YouTube-sztárok ritkán merítkeznek a főáramban. Az ismert példa a home video ártatlanság elvesztésének tipikus története: a videómegosztó garázsklip-esztétikájában fogant s ott kirobbanóan sikeres amerikai Annoying Orange esetlenül antropomorfizált gyümölcsfigurái a Cartoon Network képernyőjén is eladhatók voltak, de az átütő siker elmaradt, miközben YouTube csatornájuk népszerűsége jelentősen visszaesett.

Talán az is megtörtént már, hogy magyar YouTube-prominensek ajtaján kopogtattak ügynökök sok pénzzel, profi felkéréssel, ám úgy tűnik, az ajtók nálunk is a másik irányban nyitottak: tévés celebritások YouTube-fiókjai sorra létesülnek, míg a listavezető netcsatornák egyike sem hagyta még el a videómegosztó apró képernyőjét.

Lehetséges azonban, hogy a YouTube, ez az önfeledten nyüzsgő bolhacirkusz végül mégsem győzi majd le a nagyobb testvért, és előbb-utóbb biztosan mások lépnek majd mostani szereplői helyébe is, de a jelen írásban bemutatott YouTube-úttörők médiatörténeti primátusát ez már nem veheti el. Az itthoniakkal még csak ismerkedünk, de a világ túlsó felén már forog a Vlogumentary, a meghatározó kortárs youtuberek dokumoziba foglalt arcképcsarnoka. Egy új, paradigmaváltó nemzedék közös élményei és példaképei ők. Üdvözlet az elsőknek!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/11 38-40. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11664