KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Alkonyat 3: Napfogyatkozás

Szabó Noémi

The Twilight Saga: Eclipse­ – amerikai, 2010. Rendezte: David Slade. Írta: Stephenie Meyer regényéből Melissa Rosenberg. Kép: Javier Aguirresarobe. Zene: Howard Shore. Szereplők: Kristen Stewart (Bella), Robert Pattinson (Edward), Taylor Lautner (Jacob), Bryce Dallas Howard (Victoria). Gyártó: Summit. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 124 perc.

 

Felesleges hosszasan beszélni az Alkonyat-sorozat történetéről: a 2008-as Twilight-film robbanása óta minden óvodás tudja már, hogy a vámpírok is lehetnek jó gyerekek, ha hajlandóak lemondani létezésük értelméről, az emberi vér fogyasztásáról. Stephanie Meyer amerikai írónő mozdulatlan vámpírjai beledermedtek a századfordulós déli államok erkölcsi normáiba, akárcsak egy fotográfia bármely Jane Austen regény borítóján, amelyhez generációkon keresztül menekülhettek a cinizmusba belefáradt romantikus lelkek. Nem is csoda, hogy a filmfeldolgozások nem csekély játékidejének jelentős részében hőseink állóképpé fagyva pózolnak vad tájak előtt, gondosan beállítva, mintha a róluk készült számos magazin-poszterből illesztették volna be őket a mozgóképi termékbe.

A harmadik opuszt jegyző David Slade nem először adaptál vámpírtörténetet: a hazai mozi-forgalmazásból kicsúszott 30 nap éjszakában még a rehabilitáció előtti szörnyeteg-vámpírokat álmodta vászonra egy ügyes horrorfilmben. A Napfogyatkozás az eddigi Alkonyat-filmeknél tempósabb darab, nyomokban működőképes, sőt, humoros jeleneteket is tartalmaz, és ritmusán az is sokat javít, hogy nagyrészt lemond a korábbiak során, de főleg az Újholdban eluralgó videoklip-szerű zenés betétekről. Sőt, valóságos horror-jelenettel indít, amelyben elsőként használja a könyvben oly sokat emlegetett zuhogó eső motívumát. Az alkotók az újoncokra is gondoltak: a Napfogyatkozás információadagolása nagymértékben redundáns, az előző részek és a könyvek ismerete nélkül is összeállítható belőle a sztori, így ha eddig elriasztott volna minket a silány irodalmi alap, vagy a vontatott filmek sora, de hajt a téma felé valamely perverz kíváncsiság, a Napfogyatkozás az eddigi legkevésbé fájdalmas megoldás, hogy bepillantást nyerjünk a világot meghódító Alkonyat-univerzumba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10263