KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/április
• Létay Vera: A margón kívül vagy belül Cserepek
• Csala Károly: Tasszili tenyérnyom Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Bikácsy Gergely: A légnadrág Ripacsok
FILMSZEMLE
• Ciment Michel: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Gambetti Giacomo: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Robinson David: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Rubanova Irina: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• N. N.: XIII. Magyar Játékfilmszemle – díjak és díjazottak

• Kardos Ferenc: Filmek, mozik, nézők – a filmrendező szemszögéből
• Gambetti Giacomo: Egy „kívülálló” rendező Giuseppe Ferrara portréjához
• Zsolt Róbert: Rallye, Formula I., Formula II. Autóversenyzők
• Galsai Pongrác: Jogi „love story” Kramer kontra Kramer
• Matos Lajos: Mozi az ördög tornyánál Harmadik típusú találkozások
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Trambulin a világsikerhez Nyugat-Berlin
WILDER
• Ciment Michel: „Ne untasd felebarátodat!” Beszélgetés Billy Wilderrel
• Wilder Billy: Billy Wilder zsebszótárából
• N. N.: Billy Wilder
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)

• Molnár Gál Péter: A félévszázados siheder Jegyzetek James Deanről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Hófehér és Rózsapiros
• Béresi Csilla: A repülés megszállottjai
• Dániel Ferenc: Ellopták Jupiter fenekét
• Szalai Anna: Péntek nem ünnep
• Dániel Ferenc: Az emberevő medve
• Sneé Péter: A bestia
• Oravecz Imre: Szárnyalás
• Iván Gábor: Az égő Barcelona
• Sólyom András: Piedone Egyiptomban
• Róna-Tas Ákos: A fekete kutya
• Loránd Gábor: Skorpió
• Palugyai István: Jobb félni, mint ...
• Báron György: Egy holland Jáva szigetén
TELEVÍZÓ
• Kerényi Mária: Hol a színpad: kint-e vagy bent...? A kékszakállú herceg vára
• Veress József: Igazság és Hamisság Közjáték Vichyben; Viadal
• Mészáros Tamás: Ismeri ön Horvátékat? Csáth Géza drámája
• Koltai Ágnes: A képernyő nem türelmes Beszélgetés Érdi Sándorral, a Stúdió főszerkesztőjével

• A szerkesztőség : Filmkritika-pályázatunk eredménye
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Angyalok földje
• Karcsai Kulcsár István: A kétéltű ember
• Karcsai Kulcsár István: Ötcentes mozi
KÖNYV
• Schéry András: A „bénító szintézis” ellen
• Csala Károly: Filmévkönyv, 1979
• Karsai Lucia: Laura Betti önéletrajzi regényéről
POSTA
• Zalán Vince: Lajta Andor

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A piszkos tizenkettő

Farkas Miklós

 

Robert Aldrich filmjének megkésett bemutatója kapcsán érdemes a könyvet, Nathanson bestsellerét és annak adaptációját összehasonlítani. Érdemes, nehogy a naiv olvasó a regényt követő „pedagógiai hősköltemény”-re számítva üljön be a nézőtérre. És érdemes azért is, mert a film forgatókönyvírói egészen sajátos mentalitással alakították át a történet lényegét, mégpedig olyan körmönfontan, hogy a cselekményen alig változtattak.

A regényben Reisman amerikai századost a világháború idején különleges feladatra kérik (!) fel: szedjen össze tizenkét, részint halálos ítéletük végrehajtására, részint több évtizedes börtönbüntetésük letöltésére várakozó foglyot egy angliai katonai börtönből, s próbáljon meg ismét embert faragni belőlük. Mindezt kísérleti céllal! A tizenkét kiszemelt rab kívül-belül piszkos; csapatuk paranoiás, őrült, aberrált, mindenre elszánt csőcselék, a legmocskosabb, legocsmányabb bűnök terhelik lelkiismeretüket, már amelyiknek van. Nathanson művének hatszáz oldala pszichológiai hitelességgel, lebilincselően meséli el, hogyan válnak – úgy-ahogy – ismét önmagukat és egymást becsülő emberekké, formálódnak közösséggé.

A filmváltozat 1967-ben készült, és ahhoz a kissé nacionalista vonulathoz tartozik, amelyet nálunk például A halál ötven órája, A Telemark hősei vagy A Crossbow-akció képviselt. Mint azoknál, a lélektani motívumok ebben a szuperprodukcióban is a háttérbe szorultak. Aldrich századosa afféle szupermen, aki büntetésből lesz a Piszkosok kiképzője (merthogy nem tisztelt sem embert, sem feljebbvalót). A film tizenkettője megtévedt, de alapjában belevaló, igazi rágógumicsócsáló, flegma, hős amerikai katona. Aldrich tehát nem sokat időzik az „emberfaragás” kevéssé látványos részleteinél, hamar letudja a regény első ötszáz oldalát. Ami őt érdekli: miként tör borsot a százados és időközben elitté vált alakulata egy pojáca ezredes orra alá, majd pedig miként tesznek – hatalmas vérveszteség árán – eleget feladatuknak. (Ez a rész a könyvben egyébként 11 oldalt tesz ki, egy szikár katonai jelentés formájában!)

Mindezek persze csak a remek regény olvasása után merülnek fel a nézőben. Ha elfogadjuk azt, hogy A piszkos tizenkettő nem Nathanson regényéből, legfeljebb annak nyomán készült, egy izgalmas, szórakoztató, látványos kalandfilmen szórakozhatunk. (Lee Marvin, Telly Savalas, Donald Sutherland és más világsztárok mellett az egyik főszereplő egyébként John Cassavetes!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6383