KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/április
• Létay Vera: A margón kívül vagy belül Cserepek
• Csala Károly: Tasszili tenyérnyom Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Bikácsy Gergely: A légnadrág Ripacsok
FILMSZEMLE
• Ciment Michel: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Gambetti Giacomo: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Robinson David: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Rubanova Irina: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• N. N.: XIII. Magyar Játékfilmszemle – díjak és díjazottak

• Kardos Ferenc: Filmek, mozik, nézők – a filmrendező szemszögéből
• Gambetti Giacomo: Egy „kívülálló” rendező Giuseppe Ferrara portréjához
• Zsolt Róbert: Rallye, Formula I., Formula II. Autóversenyzők
• Galsai Pongrác: Jogi „love story” Kramer kontra Kramer
• Matos Lajos: Mozi az ördög tornyánál Harmadik típusú találkozások
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Trambulin a világsikerhez Nyugat-Berlin
WILDER
• Ciment Michel: „Ne untasd felebarátodat!” Beszélgetés Billy Wilderrel
• Wilder Billy: Billy Wilder zsebszótárából
• N. N.: Billy Wilder
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)

• Molnár Gál Péter: A félévszázados siheder Jegyzetek James Deanről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Hófehér és Rózsapiros
• Béresi Csilla: A repülés megszállottjai
• Dániel Ferenc: Ellopták Jupiter fenekét
• Szalai Anna: Péntek nem ünnep
• Dániel Ferenc: Az emberevő medve
• Sneé Péter: A bestia
• Oravecz Imre: Szárnyalás
• Iván Gábor: Az égő Barcelona
• Sólyom András: Piedone Egyiptomban
• Róna-Tas Ákos: A fekete kutya
• Loránd Gábor: Skorpió
• Palugyai István: Jobb félni, mint ...
• Báron György: Egy holland Jáva szigetén
TELEVÍZÓ
• Kerényi Mária: Hol a színpad: kint-e vagy bent...? A kékszakállú herceg vára
• Veress József: Igazság és Hamisság Közjáték Vichyben; Viadal
• Mészáros Tamás: Ismeri ön Horvátékat? Csáth Géza drámája
• Koltai Ágnes: A képernyő nem türelmes Beszélgetés Érdi Sándorral, a Stúdió főszerkesztőjével

• A szerkesztőség : Filmkritika-pályázatunk eredménye
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Angyalok földje
• Karcsai Kulcsár István: A kétéltű ember
• Karcsai Kulcsár István: Ötcentes mozi
KÖNYV
• Schéry András: A „bénító szintézis” ellen
• Csala Károly: Filmévkönyv, 1979
• Karsai Lucia: Laura Betti önéletrajzi regényéről
POSTA
• Zalán Vince: Lajta Andor

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Bárcsak

Tosoki Gyula

If Only – angol–amerikai, 2004. Rendezte: Gil Junger. Szereplők: Jennifer Love Hewitt, Paul Nicholls, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Pro-Video. 91 perc.

Az egyazon történetminta alternatív változatait felvonultató filmtípusra Frank Capra Az élet csodaszép című, 1946-es munkája nyomán csodálkoztak rá először az újításokra fogékony nézők, de a rendezőnek jó ideig nem akadt követője. A kortárs színtéren viszont népszerű lett ez a forma, amit jól mutat, hogy lengyel, német, brit, francia és hollywoodi variánsai egyaránt léteznek (lásd például a Véletlen, A lé meg a Lola, A nő kétszer, a Smoking/No Smoking vagy az Idétlen időkig című opuszokat). A nyolcvanas évek óta tévésorozatok iparosaként ismert, és a mozifilmek világába csak elvétve betévedő Gil Junger rendező is rácsatlakozott a trendre, és egy bimbózó kapcsolat távlatairól értekezett. A Bárcsak a caprai örökség felé húz, felvállaltan érzelmes–ábrándos darab. A Londonban játszódó film egy amerikai lány és egy angol fiú szerelméről mesél, pontosabban arról, hogy sokkélménye után a fiú miként ébred rá eltagadott érzéseire, és mi módon igyekszik artikulálni azokat. A maníros–modoros mondatokkal és szituációkkal teli expozíció langymeleg tucatromatikát ígér, ám szerencsére egy még éppen időben érkező fordulattal a tempó felpörög, és az egyhangúságot suspense-helyzetek váltják. A film legerősebb része következik, idővel azonban újra leül a sztori, és az abszolút mélyponton – egy irritálóan valószerűtlen pillanatban – Jennifer Love Hewitt nagyzenekari kísérettel elénekli saját szerzeményét. Itt kevés választja el a filmet attól, hogy tökéletesen érdektelenné váljon, az utolsó néhány perc azonban újfent tartogat izgalmakat, sőt még a szeretet megváltó erejéről szóló közhelygyűjtemény beiktatása sem okoz különösebb problémát. Az már sokkal zavaróbb, hogy az ismételten Hewitt kisasszony énekesnői ambícióit demonstráló zárlat úgy fest, akár egy ódivatú videó.

Extra: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10968