KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Külvárosi rockerek

Sahár Szilveszter

Wassup Rockers – amerikai, 2007. Rendezte és írta: Larry Clark. Kép: Steve Gainer. Zene: Harry Cody. Szereplők: Jonathan Velasquez (Jonathan), Francisco Pedrasa (Kiko), Milton Velasquez (Milton), Laura Cellner (Jade), Carlos Velasco (Carlos). Gyártó: Glass Key / Wildcard Productions / Capital Entertainment. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 111 perc.

 

Az ifjúság érdes modorának Larry Clark-i víziójára csodálkozhatunk rá ismét: latino Ramones-mánia a hip-hop rengetegben. Punk zúzás jön a hangfalakból (a soundtracket érdemes beszerezni, nagyon jó): háromakkordos, a semmibe süvöltött energiazene, ami semmiről nem szól önmagán és a spontán pillanatkisüléseken kívül: pont mint a srácok élete. Itt is, a Kölykökben és a Ken Parkban is. Clark visszatért a gördeszkás kamikaze-paradigmához. Tizenkevés éves gyerekek (12-16 között nagyjából) a gettóból egy nap bebuszoznak gördeszkázni Beverly Hills-be, csajokkal ismerkednek, trend-partyba csöppennek, rendőrökkel kerülnek konfliktusba, meg mindenkivel nagyjából, akivel találkoznak. Durva dolgok történnek velük, de az egész felvezetése erősen köznapi és pátoszmentes – a banális motívumok csak akkor telnek mélységgel, ha akarjuk.

Nem drámát látunk, hanem lenyomatot, film-lakmuszpapírt a kamikaze kölykökről. Ismét amatőrszereplők adják önmagukat és ez jó, persze „szakmai” szempontból nem annyira - a tinikurvát előadó kiscsaj például olyan mint egy rossz karikatúra. Beszélő fejek váltják a beállitott jelenetekbe oltott improvizációkat, és vannak ugyan drámai események, de belesimulnak a lötyögésbe, nem emelkednek ki. Folyamatos, parttalan csevegés, szexről, az életről, arról, hogy mit kéne csinálni és mit nem kéne, ki halt meg, ki él tovább, minden folyik, pantha rhei.

Akinek semmi affinitása nincs a hardcore ifjúsági szubkultúrákhoz, és aki társadalmi mélyelemzést és katarzist vár a lepusztult szuburbia érzékeny és érzéki kamaszairól, az csalódni fog. Mert Clark nem pörgős szubkult-akciómozit és nem is társadalmi mélyfúrást készített. Az ő pályája a háromakkordos esztétika, és a srácokkal együtt rezgő kamera. Az egykori tulsai junkie, akiből fotós, majd filmrendező lett, nem változott sokat, nyomja tovább a kamasztematikájú monomániáját, mint a motolla. Ugyanolyan eszközökkel és ugyanolyan szinten mint korábban – helybenjáró voyeur a szubkultúra-sivatagban. Egy vetítést azért megér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9114