KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Fekete Ferenc

Szabó László

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

A napokban került kezembe szakfolyóiratuk néhány száma. Bizonyára érdekli a szerkesztőséget egy kiváló magyar filmművész sorsa.

1981. július 24-én, 67 éves korában Sao Paolóban meghalt Fekete Ferenc operatőr. Legismertebb hazai munkája az Emberek a havason volt. „A háború után Olaszországba ment, majd Brazíliában telepedett le. Sao Paolóban Icsey Rezsővel „Cinebrar” néven filmvállalatot alapított a jelentős nevet vívott ki magának” – írja róla a Budapesten kiadott Új Filmlexikon. Fekete Ferenc, akinek legkiválóbb brazíliai filmje az Alberto Cavalcante rendezésében készült Félszemű Simao (Simao, o Caolho, 1952); a Szóval című brazíliai magyar lapnak adott utolsó interjújában így beszélt munkásságáról:

„Minden filmem a gyermekem volt. Mindet szerettem, hisz mocskos filmet soha nem csináltam! Természetesen voltak rosszabb és jobb gyermekeim is: az utóbbiakra vissza tudok nézni, mint „kivételezettekre”: az Emberek a havason, Isten rabjai, a Zenélő Malom, filmem XII. Pius pápáról, a Toda uma vida el 15 minutos, Simao, o Caolho... Az életet csak álmodva szabad élni. Sokszor csak egy-egy pillanat boldogság s felszabadultság adatik az embernek. Abban a korszakban, melyben én születtem, csak háború, gyűlölet, nyomor volt, s anyagi szintkülönbségek azok között, akiknek mindenük megadatott, s akiknek semmi sem. A művészet az egyetlen oázis az életben, a Sixtusi kápolna vagy Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája. Sajnos, ma az ifjúságot gyűlöletre tanítják, s pornográfiára vezetik... a filmben is. Szerintem a film letért igazi útjáról! Mert a filmnek feladata a puszta szórakoztatáson túl, a nevelés... Terveim között szerepel egy dokumentumfilm II. János Pál pápáról, erről a csodálatos emberről, evangelizációs munkájáról, brazíliai útjáról. Az anyag részben már meg is van, csak össze kell állítani. Utána egy filmet tervezek Carlos Gomes zenéjéről, az „O Guarani”-ról, amelyben a szereplők Brazília természeti szépségei lesznek, a csodálatos tájak... madarak, ahogy röpülnek, szállnak, lebegnek, egy-egy sirály, amint száll, száll a messzeségbe...”

Ezeket a terveit sajnos már nem valósíthatta meg.

 

Szabó László

Sao Paolo


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7196