KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nővérkék

Zalán Vince

 

Karel Kachyňa filmje, a Nővérkék az úgynevezett ötvenes években játszódik. Egy falusi orvos mellett dolgozó idősebb bábaasszony és fiatal társa a történet főszereplői, akik járják a tanyákat, falvakat, hogy gyermekek életét, egészségét megmentsék. Ám mindvégig az anekdotikus történet-füzér főszereplői maradnak, s nem lényegülnek át mozi-élményhősökké. Történetük történet marad, csak önnön magát mesélő sztori, egy-jelentésű, s így voltaképpen nem szól semmiről. Pedig szólhatna, hiszen a film alapjául szolgáló regény szerzője, Adolf Branold és a forgatókönyvírók szépen kifundálták az események sorozatát. Itt van mindjárt a nyitány! A történet elején a fiatal nővérkét kidobják a kórházból s vidékre vezénylik, mert több mint gyaníthatóan együtt hált a kórházban betegeskedő lovászfiúval. Lehetne hát vígjáték (így is indul egyébként) a vaskalapos elvek és a természetes magatartás konfliktusáról; vagy épp szatíra az emberi természet és a prűd ötvenes évek társadalmi gyakorlatának kíméletlen csatáiról. Lehetne – más történések alapján – egy fiatal lány-töprengésekkel, meditációkkal lágyított, lírai én-regénye, egy lélek hangtalan szenvedése. Lehetne két együtt harcoló, egy fedél alá szorult nő drámája, akik közül az egyik már kikopott a férfiak világából, míg a másik épp most készül belépni oda. Lehetne realista szociográfia is, ha a rendezőnek lett volna türelme és megértő szíve annak feltérképezéséhez, hogy a trágyalé-tavak körül (amelyekbe a nővérkék – kell-e mondanom? – unos-untalan belepottyannak) valójában milyen is az emberek élete. S lehetne a káderemeltyűk mechanizmusát, a sztárkáderképzés poklát megérzékítő tragédia is – akkor talán nem maradna a néző számára annyira homályban, hogy miért is lesz a lovászfiú egy időre popénekes-dalospacsirta. S persze szólhatna az ötvenes évekről is. De nem szól. A Nővérkékben történetek vannak. Történetek önmagukért. Mint a „realista” l’art pour l’art-ban.

Karel Kachyňa a Szekérrel Bécsbe című filmje óta tizenöt játékfilmet rendezett. Ilyent is, olyant is. A most bemutatott Nővérkékhen egy valami hiteles. Az időjárás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/12 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5960