KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én hősöm

Sándor Anna

Le retour du héros – francia, 2018. Rendezte: Laurent Tirard. Írta: Gregoire Vigneron, Declan May és Laurent Tirard. Kép: Guillaume Schiffman. Zene: Mathieu Lamboley. Szereplők: Jean Dujardin (Neuville), Mélanie Laurent (Elisabeth), Noémie Merlant (Pauline), Christophe Montenez (Nicolas). Gyártó: JD Prod / Studio Canal / Nexus Factory. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 90 perc.

 

Durván általánosítva a vígjátékokkal gyakran az a probléma, hogy nincs meg a forgatókönyvben az a plusz munka, amitől a humor szellemes lesz. Ami összetettebb, mint a puszta jellem- vagy helyzetkomikum, túlmutat az olcsó nyelvi humoron és nem igyekszik altesti poénokkal megúszni az igényes szórakoztatás feladatát. Időnként azonban szembejönnek olyan darabok, amelyeknek az arányai tökéletesek, ahol a gondosan felépített karakterek és a bennük kódolt feszültségek jó ritmusban adagolt konfliktusokban gerjednek össze, és a nézőtéren felhangzik az önfeledt nevetés. Mint például az Az én hősöm.

A napóleoni háborúk idején a francia vidéki arisztokrata család kisebbik lánya, Pauline kezét megkéri a magabiztos és sármos Neuville kapitány. Csakhogy amint a lány igent mond, a kapitánynak el kell mennie háborúba, és hiába ígéri, hogy minden nap írni fog, egy sor sem érkezik felőle. Az idősebb lány, Elizabeth sejti, hogy a link kapitány azonnal elfelejtette a húgát, ezért amikor Pauline belebetegszik a bánatba, elkezd Neuville nevében leveleket írni a testvérének: egyre vadregényesebb kalandokban ábrázolja a férfit, mígnem a kapitány egyszer csak lerongyolódva, dezertőrként hazatér. Ekkor Elizabeth-nek választania kell, hogy lelepleződik vagy tovább asszisztál a hazugsághoz.

A francia vígjátékokon és családi filmeken edződött Laurent Tirard forgatókönyvíróként és rendezőként is jegyzi a filmet, így az elismerés jó része őt illeti - különösen azért, hogy a képes volt úgy az emberi esendőségre és jellemhibákra koncentrálni, hogy egy pillanatra sem lesz cinikus vagy gúnyos. Sem pedig giccses, mert amikor éppen túlcsordulna a romantika, valamilyen frappáns fordulattal fájdalommentesen kijózanítja a nézőjét. Ráadásul a Neuville-t és Elizabethet alakító Jean Dujardin és Mélanie Laurent kettőse is remek: amellett, hogy mindkét szerep jutalomjáték, a két színész szinte vibrál együtt a vásznon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13819