KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Madame

Vajda Judit

Madame – francia, 2017. Rendezte és írta: Amanda Sthers. Kép: Régis Blondeau. Zene: Matthieu Gonet. Szerepők: Toni Collette (Anne), Harvey Keitel (Bob), Rossy de Palma (Maria), Michael Smiley (David). Gyártó: LGM Productions / Made in PM. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

Amikor gazdagéknál váratlanul beállít a tékozló fiú, tizenhárman lennének a vacsorán, ami balszerencsét hoz, ezért a ház úrnője a házvezetőnőt is asztalhoz ülteti. A kikupált spanyol bevándorlóról ráadásul a fiú elhíreszteli, hogy arisztokrata örökösnő, aki titkolja származását. Mindehhez hozzátéve, hogy egy Párizsban élő amerikai házaspár otthonában járunk, így a kulturális különbségekből eredő poénok is adottak, biztosak lehetnénk benne, hogy kacagtató bohózat vár ránk. Amanda Sthers író-rendező mégis úgy döntött, inkább romkomot kanyarít a sztoriból, ezért főhősnőnket, Mariát összehozza azzal az angol műkereskedővel, aki a vacsorán mellette ült. A helyzetkomikumot fokozza, hogy a férfi biztosítja róla a nőt: nem zavarja a származása – csakhogy az udvarló a titkolt nemességet, Maria pedig a titkolt cselédséget érti alatta. Hogy az érzelmeknek tétje is legyen, a cselekményt némi osztályharccal is megbolondítják. Legutóbb szintén egy francia szerelmesfilmben, a Szerelem a hatodikonban láthattuk azt az innen nézve valószínűtlen helyzetet, hogy a modern Európában is létezik úr és szolga, akik közt éles a határvonal. Ezt kihasználva a Madame eseményeit elindító úrnő nem győzi emlékeztetni rá Mariát, hogy cselédként semmi esélye a boldog szerelemre az előkelő angol úrral – és megpróbál tenni is ennek érdekében.

Aki akár egyetlen Almodóvar-filmben is látta Rossy de Palmát, bizton megkedvelte. Itt sokkal kevésbé excentrikus szerepben tűnik fel, ám az általa alakított főhősnő a film egyetlen szeretnivaló karaktere, így ezúttal sem nehéz szimpatizálni vele. A baj csak az, hogy a végére az alkotók úgy döntenek, hagyják a szerelmi történetet, és inkább egy nő felszabadulásáról mesélnek – de mivel addig nem erre koncentráltak, a néző kicsit megvezetve érzi magát, a befejezés pedig így, legyen bármennyire is felemelő, elég kurtán-furcsán sikerül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13460