KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

47 méter mélyen

Benke Attila

47 Meters Down – brit, 2017. Rendező: Johannes Roberts. Forgatókönyv: Johannes Roberts és Ernest Riera. Kép: Mark Silk. Zene: tomandandy. Szereplők: Mandy Moore (Lisa), Claire Holt (Kate), Matthew Modine (Taylor), Yani Gellman (Louis), Santiago Segura (Benjamin). Gyártó: The Fyzz Facility, Tea Shop & Film Company. Forgalmazó: Vertigo Media Kft. Feliratos. 85 perc.

 

Steven Spielberg Cápája óta tudjuk, hogy a tenger mélyén még a biztosnak hitt acélketrec sem véd meg minket a vérszomjas ragadozóhalak támadásaitól. Erre a koncepcióra építi fel az angol horrorfilmes Johannes Roberts (Elégtelen, Az ajtón túl) 47 méter mélyen című legújabb túlélőfilmjét. A túlélőfilmek a katasztrófafilm és a horror zsánerével rokon műfaja csak látszólag könnyű falat, mivel a természet erőivel viaskodó kevés szereplőt olyan személyiséggel kell felvértezni, hogy a néző valóban izguljon a hősök életben maradásáért. Ezt az akadályt sikeresen vette a 127 óra, még inkább a Minden odavan, azonban nem igazán ment a Backcountrynak, és Johannes Roberts szigonya is a hősábrázolásba törik bele. A 47 méter mélyen főszereplő testvérpárosa egyszerűen nem elég izgalmas: Lisa a tipikus félénk lány, szerelmi bánata miatt passzív, ám a tengerfenéken még a karakánabb Kate is megtörik lelkileg, Lisának kell átvennie a stafétabotot. Aki látta Spielberg Cápáját vagy a Gyilkos túrát, az már jól ismeri a karakterfejlődés főbb állomásait.

A 47 méter mélyen tehát drámaként leszerepel, ám hatásos thrillerként relatíve jól működik. A ketrecben alámerülő Lisa és Kate legnagyobb ellenségei nem is a cápák, hanem a közel 50 méteres mélység félhomálya és a rozsdás, egyszerre zárt és nyitott ketrec. Emellett rendkívül feszültté teszi a film cselekményét az oxigénszintet jelző készülék, főként mert nagyjából a film valós ideje szerint fogy a hősnők levegője. Sajnos Johannes Roberts a feszültséget csupán hatásvadász és komikusan ostoba fordulatokkal képes fokozni, bár a cselekmény végi csavar illik a fullasztó tengermélyi közeghez. A 47 méter mélyen így nem kerül be a műfaj nagyjai közé, azonban másfél óra alatt a néző is garantáltan levegő után fog kapkodni, feledve a sematikus történetvezetést és karaktereket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13361