KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sicario – A bérgyilkos

Huber Zoltán

Sicario – amerikai, 2015. Rendezte: Denis Villeneuve. Írta: Taylor Sheridan. Kép: Roger Deakins. Zene: Jóhann Jóhannsson. Szereplők: Emily Blunt (Macer), Benicio Del Toro (Alejandro), Josh Brolin (Matt), Jon Bernthal (Ted). Gyártó: Black Label Media / Thunder road Pictures / Lionsgate. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 121 perc.

 

Nincsenek már dicsőséges csaták és egymásnak feszülő seregek, a legújabb háborúk inkább az alattomos fertőzésekhez hasonlítanak. Lassan, szinte észrevétlenül burjánzanak, és mikor váratlanul kitörnek, mindent elpusztítanak. A katonák és civilek között végleg elmosódnak a különbségek, a győzelem fogalma értelmezhetetlen. A mexikói kartellek végeláthatatlan rémtettei kíméletlen pontossággal követik a mai hadviselés logikáját. Denis Villeneuve (Felperzselt föld) precíz nézőpontot választva rendkívül okosan közelít ehhez az összetett témához. Kiábrándult látlelete a modern háborúk nyomasztóan erős mozgóképes lenyomata és az elmúlt évek legjobb drogmozija egyben.

A fojtott szituációk és hasadó személyiségek visszatérő motívumok a kanadai rendező életművében. Kerítések, alagutak, útvesztők: szereplői most is végzetes határhelyzetekben kénytelenek cselekedni, a szó konkrét és átvitt értelmében. Az újonc rendőrnő éjsötét beavatás-története azt a félelmetes pillanatot ragadja meg, mikor a végzetes kór már a bőr alá kúszott, de még nem csapott le. A szorongás nyugtalanító érzése kísért, amit Roger Deakins lélegzetelállító képei és Jóhann Jóhannsson vibráló zenéje tovább erősítenek.

Hőseink egy álomszerű, mégis pokolian valóságos alvilágba ereszkednek le és a rájuk váró döntések felzabálják őket. Szövevényes tabló helyett egyetlen akciót és három főbb karakter sorsát követjük, akik az elkerülhetetlen jellemtorzulás egy-egy jellemző stációját szimbolizálják. Aki egyszer érintetté vált, többé nem menekülhet, a rettenet egyre közelebb merészkedik. A tomboló káosz helyett elfogadható-e a kontrollált gonoszság, teszi fel a provokatív kérdését Villeneuve, de a választ taktikusan a nézőre bízza. Filmje feszes thrillerként, súlyos karakterdrámaként és a mexikói aktualitásokon túlmutató, komplex háborús állapotrajzként is hibátlanul működik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12474