KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Belle és Sébastien

Parádi Orsolya

Belle et Sébastien – francia, 2013. Rendezte: Nicholas Vanier. Írta: Cécile Aubrey regényéből Fabien Suarez és Juliette Sales. Kép: Eric Guichard. Szereplők: Felix Bossuet (Sébastian), Tchéky Karyo (Césra), Margaux Chatelier (Angélina), Dimitri Storoge (Guillaume). Gyártó: Radar Films / Epithète Films. Forgalmazó: MTVA. Szinkronizált. 95 perc.

A magányos hegyi kutya és az árva kisfiú barátságáról szóló regényével világhírűvé vált francia írónőről, Cécile Aubry-ról kevesen tudják, hogy huszonéves színésznőként olyan filmekben szerepelt, mint Clouzot Arany Oroszlán-díjas Manonja, vagy azt, hogy együtt játszott Orson Wellesszel és Tyrone Powerrel is (The Black Rose). Az éppen szárba szökkenő hollywoodi karriert a marrakesi pasa fiával kötött titkos házassága törte derékba, ám kreatív energiáit szerencsére átcsatornázta gyerekkönyvek és forgatókönyvek írásába. Filmvászonra kívánkozó életének 2010-ben tüdőrák vetett véget. Főművéből a hatvanas években tévésorozat készült saját rendezésében, majd a nyolcvanas években a japánok rukkoltak elő a maguk anime-adaptációjával.

A hazai moziváltozat elkészítésére Nicolas Vanier vállalkozott, akit Az utolsó prémvadász és a Farkasbarátság című sikerfilmjei predesztináltak erre a munkára. Hó, vadállatok, hegyek és egy klasszikus történet – a dramatizált természetfilm sikere borítékolható, még úgy is, hogy az eredeti forgatókönyvet alaposan átírták. A főszál – Sébastien, az árva cigányfiúcska és Belle, a hegyen felbukkanó, rossz hírű kutya barátsága – mellett hangsúlyt kapott a történelmi kontextus a náci megszállókkal. A kis francia hegyi közösséget viszont alig néhány karakterre csupaszították, így a pletykás vagy gonoszkodó falusi archetípusok szelíd, összetartó ellenállókká vedlettek át. Egyedül a kisfiút örökbe fogadó „nagyapa”, a piás César karaktere hordoz magában ellentmondásos vonásokat. Tchéky Karyo jutalomjátéka drámai magasságba emeli az egyébként valódi családi élményként élvezhető filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11632