KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Klein úr

Soós Tamás Dénes

Monsieur Klein – amerikai, 1976. Rendezte: Joseph Losey. Szereplők: Alain Delon, Jeanne Moreau, Francine Bergé. Forgalmazó: Mirax. 89 perc.

 

Mint a filmen vezérmotívumként végigvonuló keselyű, olyan közönyös, kegyetlen, gőgös és mohó Monsieur Klein (Alain Delon) is. Műtárgykereskedőként erkölcsi skrupulusok nélkül használja ki az 1942-ben elébe táruló lehetőségeket: a műkincseiket áron alul eladó zsidókon élősködve növeli vagyonát. Egy nap viszont izraelita újság landol a lábtörlőjén, mert valaki őt is felvette az előfizetők listájára. A kínos ügyben reklamál a rendőrségen, ám látva azok érdektelenségét, inkább magánnyomozásba kezd Robert Klein nevű zsidó névrokona után, akinek feltehetőleg az ellenállási mozgalomhoz is köze van. Kutakodik a megszállás alatt is gondtalanul élő francia arisztokrácia és a koszlott, romos külvárosi lakásokban tengő polgárok körében, de csak körbe-körbe bolyong a megszállt Párizsban. Mint A per Josef K.-ja, a tévesen és „ártatlanul” vád alá helyezett férfi az ügy megszállottjává válik, hogy végül elfogadva magasabb, metafizikai szintű bűnösségét, elsodródjon végzete felé.

A rendező, Joseph Losey nem veszi át a Kafka alkotásaira jellemző szürrealitást, művét inkább a hitchcocki „menekülő ember”-filmek és a krimi rejtélydramaturgiája mentén strukturálja. A parabolisztikus Klein úr le is rója tiszteletét A tévedés áldozata és az Észak-északnyugat előtt, ám a suspense mesterének akciódús szerkesztésmódját egy intellektuálisabb megközelítésre cseréli. A doppelgänger-motívum a titok táplálása mellett a fizikai és kulturális sztereotípiák mentén definiált zsidóság üldöztetésének abszurd és irracionális voltát nyomatékosítja. Elvégre a leglelkesebb kollaborátor is kiközösítetté válhat, ha nem tudja bizonyítani ártatlanságát. A kétértelműre árnyalt, többféle olvasatot is megengedő thriller fináléja finoman bomlasztja szét az elvárásokat: az utolsó pillanatban érkező segítség és a kutatás sikerességének illúziója helyére a kikerülhetetlen fátum elfogadása lép. Nincs pátosz, nincs melodráma: csak az antiszemitizmus, az apátia és a dölyfösség húsba vájó kritikája.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11579