KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kacsaszezon

Vajda Judit

 

Mi történik, ha két tizennégy éves gyerek szülők nélkül marad egy kis pénzzel, finomságokkal és videojátékkal felszerelkezve? Nem nehéz elképzelni. Na de mi van akkor, ha elmegy az áram, így a videójátéknak sajnos lőttek? Mert a kóla és a csipsz hamar elfogy, a pizzarendeléssel meg nem sok időt lehet kitölteni. Két ifjú hősünk tehát elkezd veszettül unatkozni, és ennek a folyamatnak lehetünk tanúi másfél órán keresztül.

Nem csoda, hogy mi is hamarosan unatkozni kezdünk, hiszen a két srác a film ideje alatt valóban nem csinál semmit. Még szerencse, hogy van egy szomszéd lány, aki átjön, hogy náluk süssön sütit, na és kapóra jön a pizzafutár is, akit lehet szívatni, és azzal is megy az idő. A pizzás azonban túl jó partner a semmittevéshez, mint ahogy a szomszéd is hamar hozzászokik a jólesően henye környezethez. A nagy semmit időnként az szakítja meg, hogy visszatér az áram, újra kell kezdeni a tortasütést, a film csúcspontja pedig kétségkívül az, hogy ezúttal egy kis cannabis is kerül a sütibe.

Írhatnánk a fiatal színészek dísztelen és hiteles alakításáról (a jelenetek jó része valószínűleg improvizáció volt), de ez sem képes feledtetni a rendező művének ürességét. Bár ez a semmitmondó kamarajáték néhányaknak csakugyan tetszhetett, mivel – egyéb fesztiváldíjai mellett – 2004-ben a legjobb mexikói filmnek választották.

A küldetés, amire Fernando Eimbcke vállalkozott, nem kevesebb, mint hogy a fentebb ismertetett semmit ábrázolja. A semmit viszont – ezt egyre több filmes bizonyítja be, emlékezzünk csak a tavaly bemutatott Nothingra – nem lehet szórakoztatóan, érdekesen vagy tartalmasan ábrázolni. A semmit sehogyan sem lehet ábrázolni, hívhatjuk Semminek is – akkor sem. És az ennek megkísérlésére tett folytonos próbálkozások sajnos nem a filmesek fantáziájáról, hanem éppen ellenkezőleg: fantáziátlanságáról tesznek tanúbizonyságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8245