KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Tűzszekerek vagy Illés szekere

Brüll Mária

 

A Tűzszekerek című, közelmúltban bemutatott angol filmről semmit sem tudtam, csupán annyit, hogy Vangelis kísérőzenéje zenei Oscar-díjat kapott.

Vártam a címadásra utaló szekereket, tűzszekereket. Egy idő után derengeni kezdett, hogy a rendező nyilvánvalóan szimbolikus címet választott. Egy szimbólumrendszer ilyetén alkalmazása pedig feltételezi, mondhatni bizonyosra veszi annak, úgymond, internacionális értelmezési lehetőségét – függetlenül a filmes szemlélők nyelvi ismereteitől.

Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy egy szokatlan helyzetről van szó. A moziműsor olvasója egy alapjaiban pontos, ám mégsem hiteles – megkockáztatom: kevéssé átgondolt – fordítás áldozata.

A Chariots of Fire címét William Blake egy ismert versének részletéből kapta:

 

„A felhők ketté nyíljanak!

Ide én tüzes szekerem!

És szellemharcom nem szűnik,

Le nem hanyatlik én dzsidám,

Míg Jeruzsálem föl nem áll.”

 

(Tóth Eszter fordítása)

 

A Milton (Előszó) című vers az angol iskolákban nevelkedettek számára kétségtelenül ismert. Olyannyira elterjedt, csupán a nyomaték kedvéért említem, hogy például az Idézetek szótára című Penguin kötetben (1981) is szerepel mint gyakran szólásként használt idézet. Való igaz, hogy a kérdéses címfordítás lényegében csupán a helyesbítés, a film hangulata és mondandója szempontjából szinte nélkülözhetetlen jobbítás lehetőségét sugallja. Egyidejűleg, mégis, nagyszerű összehasonlító vers- és Biblia-elemzés lehetőségét kínálja – még a témakörben jószerivel járatlan számára is. A Chariots of Fire az angol nyelv szabályai szerint fordítható „tűzszekerek”-nek, ám a nyelv egy további jelzős szerkezetet: a „tüzes szekerek” változatot is megengedi. Hiszem, hogy önmagában ez a szóhasználat már sokak számára visszacsengett volna Ady soraiból:

 

„Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sújt és szeret:

Tüzes, gyors szíveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.”

 

A filmet szemlélve – Ady sorai kapcsán – megkockáztatható, hogy az Illés szekere filmcím sem rontott volna a fordítás tartalmi pontosságán. Ellenkezőleg: hazai kultúránkba helyezte volna az eredeti forrást. Jóllehet más sorokat kiragadva, mind Ady, mind Blake a bibliai történetet idézte. (Királyok Könyve II. 2. Illés az égbe ragadtatik) Sokat emlegetett, sajnálatosan hiányos bibliai műveltségünk nem teszi lehetővé, hogy közvetlenül és azonnal az „eredetire” asszociáljunk: „léleknek kettős mértékére” és „a tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztására”.

Adyhoz, Blake-hez és kultúrtörténetünk ezernyi műalkotásához hasonlóan Hugh Hudson rendező is a Bibliához fordult, amikor a húszas évekbe helyezett magával ragadó történettel akart mindannyiunkat Illés száguldó szekerére emlékeztetni.

Nem jellemző, hogy egyazon filmben több fordítással, értelmezéssel összefüggő problémával találkozunk. A fentebb említett címfordítással legalábbis „egyenértékű” – ha éppen nem zavaróbb – félreértés történt a film utolsó kockáin, az ott megjelenő feliratok nem lefordításakor. A gyanútlan szemlélő az utolsó kockákon feltűnő sorokat óhatatlanul a film gyártásával összefüggő kiegészítő információnak vélhette. Így, az általában gyorsan távozók bizonyosan, a filmben az utolsó percekig gyönyörködők feltehetően szintén nem értesültek a film fontos „schlusspoén”-járól. A felirat a két központi figura elhalálozási időpontját közölte: „Abrahams 1978 novemberében halt meg, Lyndell elhunyt a II. világháborúban.”

Mind a feliratot, mind a szinkronizálást azért találták ki, hogy az idegen nyelven nem vagy alig értő moziközönség anyanyelvén érthesse és értelmezhesse idegen alkotók ország- és nyelvi határokat átlépő mondandóját.

 

Brüll Mária

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6991