KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Coca-Cola kölyök

Bársony Éva

 

A Coca-Cola cég rögtön a film elején hosszú feliratban közli a nézővel, hogy semmi köze ahhoz, ami itt következik. Jó reklámfogás, mindenképpen megdobja az érdeklődóst. A végeredmény az, hogy mire a Vége felirat megjelenik, kiderül, hogy a Coca-Cola cégnek volt igaza. Akár a néző is hozzá tehetné a maga nyilatkozatát. Neki sincs sok köze ahhoz, ami itt történt. Az történt ugyanis, hogy a jugoszláv származású Dusan Makavejev most az amerikai reklám-business paródiájára vette rá magát. Illetve... őszintén szólva nem merném ezt fejvesztés terhe mellett határozottan állítani. Határozottan legfeljebb annyi állítható, hogy Makavejev szórakoztatni akarta a nézőt. Ennek érdekében ausztrál színekben készült filmjében összelapátolt egy csomó dolgot. A másodkézből vett fordulatokat, eszközöket és stílusokat minden belső logika vagy értelem nélkül rakja egymás mellé. Hol az amerikanizált típust megtestesítő Cola Kölyök rovására gúnyolódik, hogy ezzel a cowboy-filmek jellegzetes „magányos hős” típusába is csíphessen egyet-egyet; hol ellenlábasán, egy időtlenné kövült manufaktúra öreg tulajdonosán viccelődve helyez el oldalvágásokat a jellegzetesnek sugallt ausztrál provincializmuson. Miközben mást se tesz, mint halálosan komolyan igazi, lehengerlő” amerikai magányos hősnek mitizálja főszereplőjét, és gyengéd érzelmekkel siratja el a családias munkáltatás emberneműségét. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tartalmi-hangulati jelenetek következtében szórakoztató helyzetgyakorlatokra hullik a film. Amiből, persze, a kötelező szerelmi szál sem hiányzik. Azt, hogy e szál gabalyítása lehangolóan lapos közhelyekkel történik, Makavejev azzal igyekszik elleplezni, hogy egy szörnyen mókás leányzót (Greta Scacchi) rendel a Coca Kölyök meghódítására. Egy rémesen mókásat. Egy feministába oldott Cilikét. Vagy fordítva. De lehet, hogy ő is csak parodizál valamit. Mondjuk, az olyan filmek hőseit, amelyeknek rendezője vagy féltucat csábító ösvénynek indul neki egyszerre, és aztán egyiken sem jut el sehová.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5801