KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Az űrkommandó

Herpai Gergely

 

Milyen az, amikor egy számítógépes játék fő designere megrendezi akciójátékának filmváltozatát? Van már Street Fighter és két Mortal Kombat-mozi (ebből az egyik elviselhetetlen, a másik első része viszont határozottan szórakoztató), úgyhogy a játékokban nem túl gyakorlott nézőben, nagyjából egyenlő arányban keveredhet az előítélet és várakozás: hátha valami eredetit láthat? Bár ismeretlenül csenghet Chris Roberts, a Wing Commander játékok alkotójának neve, a számítógépes játékok világában mindenki tudja róla, hogy nem akárki. A látványos űrcsatákban bővelkedő: első rész kirobbanó sikert ért el, a Mark Hammilt és Malcolm McDowellt felsorakoztató harmadik pedig minden idők egyik legnagyobb költségvetésével elkészült interaktív mozijátéka volt. A soron következő i negyedik rész sikere után azonban Roberts többre vágyott: a Wing Commanderből ha törik, ha szakad, mozifilmet készít. Mivel a játékok sztárjai, Hammil és McDowell, nem szerepeltek a stáblistán, nemcsak a mozi, hanem a számítógépes játékok rajongói is kétkedve várták a végeredményt. Meglepő módon a Wing Commander nem emiatt lett gyenge alkotás. Roberts a forgatókönyv írása közben egyszerűen elfelejtkezett arról, hogy a Wing Commander-rajongókon kívül talán más is látogatja a mozikat. Bár már játszottam a sorozat egy-két részével, és elég jól ismerem sztorit, néha mégsem értettem kristálytisztán a történteket. Roberts nem vette a fáradságot, hogy a filmet az átlagnéző számára is érdekessé vagy érthetővé tegye. A látványos űrcsatáknál néha egyszerűen nem derül ki, ki lő kire és miért.

Ebben persze nem kis szerepe van annak, hogy a félelmetes főellenség, a „kilrathiak” (az egész háborút kirobbantó hatalmas ufó-macskák), csak a film vége felé jelennek meg, és akkor is úgy néznek ki, mintha maszkjaikat egy farsangi bál kukáiból válogatták volna össze. Szerencsére Blair, a sármos főszereplő, a film végén lepuffantja őket, s ezzel megmenti az egész emberiséget meg azt a pár szerencsétlen nézőt, aki a legújabb Star Wars-filmre várva betévedt a Wing Commandert.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4574