KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Chipkatonák

Hirsch Tibor

 

Annak éppenséggel ideje volt, hogy egy film végre kinevettesse nemcsak a rettenthetetlen amerikai kommandósokat, hanem mindenféle apróságot, ami mozgóképi kliséként még évtizedekkel ezelőtt hozzájuk rendeltetett. A tökéletes parancsnokot, aki vasfegyelmet követel, de minden katonáját saját fiának tekinti, a keménykötésű férfiak vad humorát, bajtársiasságát, a specialisták szemérmes büszkeségét saját külön szerepükre az akcióban, egyáltalán ezt az egész „action-mission” központú mácsó-univerzumot, melyben „csapásokat adunk és kapunk”, terepszínben és besározott képpel, kopaszon, borostásan, akárhogy.

A kinevettetés tiszteletreméltó küldetése (actionje és missionje) ezúttal gyerekfilmre lett bízva, és a paródiaszempontból hatásos trükk éppen csak annyi benne, hogy a fent említett kliségesztusokat, klisé-pózokat gyerekjátékok – néhány arasznyi magas baba-katonák – produkálják. Az ő hasukban a parányi chip-vezérelt hangszórók addig hajtogatták az életszerűen hangzó katonás közhelyeket, amíg „úgy maradtak”. Vagyis, éppen ellenkezőleg, nem maradtak úgy: beléjük, élettelen játékokba, élet, plusz rosszindulatú intelligencia költözött. Joe Dante filmje csupán annyiról szól, hogy tárgyak és emberek mi mindent tudnak alakítani együtt, a trükk- és effekt-tudomány 1998-as állása szerint, ha összehozzák őket a Nagy Komputer kép-preparációs boszorkánykonyhájában.

El kell ismerni: nem keveset. A baba-kommandós mesét egyébként majdnem ugyanaz a gyerek-közönség fogja nézni, aki az igazi kommandós filmnek is barátja. Ennyiben a Chipkatonák marketing-kísérletként is felfogható: mennyire lesz majd kelendő a Chip-film baba-szereplője a játékboltban, aki, bár eredeti, és nem kicsinyített változat viszont saját magából csinált a filmben bohócot? Mennyire lesz kellendőbb így, mint az a plasztik G. I. Joe, aki ugyanilyen, ugyanekkora, de a hús-vér ős-minta szellemében halálosan komolyan veszi magát...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3831